Keves kis város ez a hatvan, kedvemre való. Nem nagy, nem kicsi, jó arcú emberek lakják; a város központjában a kastély, előtte a városi park, mögötte a kastélypark.
A munka nekem való, bár még ez nem pontosan az, ami majd vár rám. Ami fontos: a rendszeresség és feladattudat gyógyítóan hat zaklatott bensőmre.
Ma elnézegettem, hogy milyen szerzők könyveit rakták be a Múzeum kortárs vadászírók könyveit reprezentáló szekrényébe, és meglepődve láttam, hogy még Róna István könyv is bekerült, aki pedig életében egy sort le nem írt, csak más szerzőktől szerkesztette és válogatta a könyveket, és ezek az… akármik saját nevén jelentek meg a kádári korszakban. Erről el is beszélgettem a nagyon rokonszenves könyvtárosnővel, A-val. De hát ma is ismerünk olyan világjáró vadászt, aki nem ír, mégis egymás után jelennek meg a más által megírt könyvei, a saját nevén; de hát saját költségén azt ad ki, amit akar.
Holnap már hosszabb jegyzetet írok, a hétvégén viszont hallgatok, mert elmegyek szeretett hegyemre, a Bükkbe.
Calvero
