HTML

Riportok a kanadai vadonból

Friss topikok

  • Lusuka: Nagyszerű pénzkereseti lehetőségek, fotózással, forditással, sorozat és kép feltöltéssel, facebook... (2018.07.05. 23:36)
  • Tuco Ramirez: Azt tudom erre mondani, amit a Vörös Rébék mondott Pörge Daninak: Kár! Kár! Kár! (2017.11.07. 14:53)
  • Tuco Ramirez: Most nagyapa vagy nagybácsi? Több bejegyzésben is keveredik a kettő. Vagy arrafelé így is úgy is m... (2016.07.20. 14:47)
  • Világnézet Netes Napló: Tigáz. Van még magyar ember, aki ezt a céget kedveli és nem utálja? A mi történetünk itt van leírv... (2014.08.16. 07:31) Gáz van tigáz
  • LukeSkywalker: Ez sem jó. Helyesen: Child in Time (2014.07.24. 10:58) Helyesen: Child in Thime

Linkblog

Párbeszéd egy átlagos színű igazgatóval

2014.03.06. 13:18 calvero56

Az igazgató mondta, hogy úgy érzi, idegen vagyok a társulatban.

                 – Nem vagy nyitott a társulat felé, nincs benned kezdeményezőkészség a beilleszkedésre. Remélem, nem akarsz ellentmondani nekem, vagy igen?

   – Nem, igazgató úr. – Megráztam a fejem, és alávaló hanyag fráternek éreztem magam, mert nem vagyok nyitott a társulat felé, és nincs bennem kezdeményezőkészség a beilleszkedésre. És mert valóban kísértésbe estem, hogy ellentmondjak az igazgatónak.

      – És te mindig olyan búvalbaszott komoly vagy. A te hosszú arcod látványa mindenkit elkedvtelenít. Nem sugárzol pozitív hangulatot. Egyszer látnánk csak mosolyogni. Gyerünk, mosolyogj! Akkor meghívlak egy kávéra. – Az igazgató nyers bíztatása után várt egy-két másodpercet, két kezét a feje tetején összekulcsolta, győzedelmesen kuncogott. – Látod, igazam van! Nem mosolyogtál.

     –   Kiszáradt a szám. Azért nem megy.

     – Akarsz esetleg egy konyakot? Gizike…!

     – Nem! Nem kérek.

       – Erről jut eszembe: mostanában sose látlak a büfében. Derogál neked a társulat?

     – Nem, dehogy! Nem bírom a cigarettafüstöt. És hanyagolom a piát.

     – Értem. Akkor ez rendben, kipipálva. És az se baj, hogy nem mosolyogtál az előbb. Különben se adtam volna konyakot… Azt csak úgy mondtam. Beugratásnak. – És az igazgató ismét könnyedén, zöngétlen sziszegéssel kuncogott. – Te azt hiszed, fölötte állsz a társadalmi konvencióknak. Te egy romlott, boldogtalan, kiábrándult, fegyelmezetlen, alkalmazkodni nem tudó ember vagy. – Az igazgató úgy csapta fel a fejét, mint a zongoraművész egy jól sikerült futam után. Mikor befejezte a mondatot, láthatólag megkönnyebbült, hogy végigzongorázhatott a becsmérlő jelzők billentyűin. – Nem kegyetlenségből mondom, vagy mintha bántani akarnálak – folytatta kegyetlen és bántó örömmel –, de azt látom, hogy rosszkedvű leszel a korrupció láttán, ezért nem mosolyogsz soha. És téged tudat alatt undorít a sznobság és a képmutatás.

       –   Nem tudat alatt, igazgató úr.

     – Akkor mi a fenének vagy színész?

     – A szoros összefüggést nem értem. Amúgy pedig ehhez értek legjobban.

Az igazgató nem volt elégedett a válaszommal, visszatért a rögeszméjéhez. – Tudod, nem lennék meglepve, ha te mániás depressziós lennél. Nem akarsz pszichológushoz menni?

       – Megfordult már a fejemben.

Az igazgató vércseként csapott le utolsó szavaimra. – Akkor ezzel bevallod, hogy őrült vagy!

       – Ennél nagyobb dicséretet nem is mondhatott volna, igazgató úr – mondtam.

Calvero

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kanadaivadon.blog.hu/api/trackback/id/tr465846118

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása