Ismét regényt írok. Ez lesz a címe: A magvető bortánykönyve. A magvető ez esetben nem egy könyvkiadó, nem is egy szántóvető paraszt. Hanem egy ember, aki szórja a magvát. Erotikus bortánykönyv. Már írtam hasonlót, és a nyakamon maradt; nem akarták kiadni. Most sem leszek tekintettel semmiféle szempontokra. Másokéra semmiképp. Csak a saját élményigazságom számít. Hogy az írás igaz legyen.
Disznó nem zabálja úgy a moslékot, ahogy én faltam nyögve és hörögve a színésznőket, s mindenféle nőket azon a nyáron, az egri Agria Játékokon. Azok a virágajkú nők jutnak eszembe, akik, valami általuk kreált jövőkép alapján birtokolni akartak engem, amiért aztán sok könnyel fizettek.
A strandon felszedett élemedett asszony például foglyul akart ejteni, mint abban a régi Kuroszava filmben tartja rabságban a bizonyos férfit a magányos nő. Vagy, mint Kalüpszó Odüsszeuszt azon a szigeten, és Odüsszeusz talán két szeretkezés közben így sóhajt fel: vajon mit csinál én kis feleségem otthon Ithakában…! (vagy itthon Othakában…? A szomjamtudja, egy sort se olvastam attól a Homeros nevű fószertől.) Az élemedett asszony, amíg aludtam, kilopta a tárcámból az útlevelemet (akkor még Jugoszláv voltam), és mikor el akartam menni tőle, azt mondta, ha elhagyom, elégeti az útlevelemet. Ez eddig sima zsarolás lett volna, de be is zárta a negyedik emeleti lakás ajtaját, és a kulcsot, a bolondja, kidobta az ablakon. Jó, ha te így akarod, mondtam, és leültem a pamlagra, s nyugodtan vártam, hogy észhez térjen. Az ő türelme fogyott el előbb, ideadta útlevelemet – a hímzett zsebkendői közt volt –, én meg a térdemnek egy nem túl erős nyomásával kinyitottam az ajtót, s mentem tovább az utamon.
Aztán az a hídi találkozás. Próbára menve, minden reggel ott találkoztunk azzal a lánnyal a hídon. Romantikus, hajlott hátú kis híd ívelt át a patakon, és a lány minden reggel úgy fúrta izzó tekintetét a szemem közé, hogy a harmadik alkalomkor megálltam előtte, nekitámaszkodtam a híd karfájának, és megkérdeztem tőle, hogy azért néz-e, mert tetszem neki? Mert ha így van, ne is halogassuk sokáig az ismeretséget, mert ő is tetszik nekem. Próba után pedig már ott feküdt mellettem az ágyban. Iszonyú meleg volt, izzadtam, és a lány lenyalta rólam az izzadságot. Le-nyal-ta! Talán sóhiányban szenvedett szegény, nem tudom. Olyan megható tehén és borja viszonynak indult, de aztán az egész más irányt vett, mikor kiderült, hogy a lány még szűz. Meglepődtem, mert olyan gátlástalanul heves és ösztönös tudással adta oda megát nekem, hogy abban én régi tapasztalatok testpárlatát sejtettem. Ezen is túl kellett esni egyszer, mondtam neki az aktus után. A vérfoltot pedig majd saját kezemmel mosom ki a lepedőből, nagylelkűsködtem. Nem szoktam mindig ilyen lovagias lenni, de valahogy ellentételezni akartam az első éjszaka jogát. Vagy a délutánét, mindegy. Erre a lány: hogy ő még csak tizenhét éves. De most komolyan: ha húsznak nem nézett ki, akkor ide a rozsdás bökőt! A cigánylányok korán érnek, és bár ugyanúgy nem látszott rajta a származása, ahogy a kora, felmenői között gyanítható volt néhány roma előd. Mindez felejthető is lett volna, ha az esti előadás alatt nem hozza rám a rendőrséget. A Ludas Matyi volt műsoron, én az ispán futárját játszottam, és szó szerint be is következett a futás, amikor a tapsrend alatt kinéztem a nézőtérre, ahol ott állt a lány egy idősebb nő mellett, kinek zord nézéséből és az arcvonásbéli hasonlóságából anyasági viszonyt gyanítottam. A két nő mellett két szürke egyenruhás rendőr is állt. A tánckar takarását kihasználva csendben kiódalogtam a színpadról, odaszóltam az ügyeletes rendezőnek, hogy hasmenésem van, és már szöktem is át a korláton. Futás közben kibújtam a verejtékkel átitatott jelmezemből, át civilbe, és már siettem a Kazamata vendéglőbe, ahol két pincérlánnyal volt megbeszélve a találka, akik ikrek voltak, és egyik jobban szopott, mint a másik. Csak azt nem tudtam mindig, melyik az az egyik. (De a másik volt a viháncolósabb: ordított közben, és a tisztátalan nemi szerveket olyan élvezettel emlegette, hogy az embernek kedve szottyant tisztátalannak lenni.))
Tartottam tőle, hogy a romalány anyjának feljelentése nyomán, majd másnap az egész helyi rendőrőrs száll ki, de sem másnap, sem harmadnap nem jelentek meg, és a lány sem jött velem szembe soha többé a hídon.
