A szállodák szemlátomást hosszú partszakaszokat haraptak ki maguknak, ahol szétszórt nyugágyak hevertek. A tengerparttól távolabbi részt az éppen divatos szépségápolási termékek óriásplakátjai színesítették, az örök fiatalság ígéretével. A homokos fövenytől köpésnyire a milliomosok tarka napernyők alatt, hétköznapi álca-öltözékükben itták a koktéljaikat, amely öltözék a férfiak esetében ellenzős sapkát, napszemüveget és színes pólót, a nők esetében ékszereket és könnyű nyári ruhát jelentett. Az ékszereikben talán már Lobengula gyámántjai voltak beültetve, melyeket én hoztam Dél-Afrikából. (Valójában közönséges szén, amit a hő és az idő megmunkált, százötven kiloméret mélységben alakult ki, és lassacskán jött a felszínre, hogy aztán ki lehessen bányászni.) Ezt a mindennél ellenállóbb anyagot, melyet csak egy másik gyámánttal lehet elvágni, briliánssá munkálták, és így lett az emberi hiúság legtökéletesebb megtestesítője. Legértékesebb a fehér, kevésbé értékes a kék, a türkiz…
Néztem a türkizkék tengert, a luxusjahtokat, melyeken valószínűleg magukat nagyon fontosnak tartó aranyifjak pezsgőznek. Akik vagyonokat költenek el a jótékonysági árveréseken, ahol fogatlan rocksztárok húgyfoltos gatyájáért fizetnek ki ezer eurókat, mely bevételeket az esőerdők és a gorillák megmentésére ajánlják fel. Azoknak egyre megy, fa, vagy gorilla: a lényeg, hogy különlegesnek, átlagon felülinek érezhessék magukat attól, hogy valami hasznosat cselekedtek. Amit ők hasznosnak véltek. Ennek a pénznek persze csak kis töredéke jut el a fák és gorillág gondnokaihoz. Elnyelik a különböző korrupciós emésztőgödrök. De hát a milliomosoknak ez egyáltalán nem csípi a szemét, hiszen tettük mozgatója csapán az önző és nárcisztikus mivoltuk. Hogy ők fontosak. Nem vásárolnak könyveket, mert minden papírlapban egy-egy esőerdei fát látnak. De az nem érdekli őket, hogy az esőerdők és gorillák közelében egy Titana nevű nőt eladhatnak, mint egy zebumarhát…! Nem, az senkit sem érdekel. Rajtam kívül.
Néztem a strandon sétáló embereket, akik a magasból hangyáknak látszottak. És néztem a horizontot, amely mögött a távolban ott van Afrika, a maga problémáival, és Taborával, ahonnan Titanát elvitte egy gazdag gazember.
Calvero
