Nem akartam soha visszamenni Kopordra. Mert visszatérni sehova sem szabad. Visszatérni annyi, mint meghalni, gondoltam teátrálisan, és ismét Andor jutott eszembe, aki annak idején visszatért Taborába Titana miatt, de már nem találta ott Titanát. Mikor én eljöttem Évától, nem hagytam semminemű címet. Senkinek semmi dolga velem. Egyszóval, elvágtam én minden ottani kapcsolatomat, még annak lehetőségét is, hogy bárkivel összefuthassak. Részben ezért is volt meglepő számomra, hogy Solti Béla rám talált, márpedig soha nem is találkoztunk, és igaz, én hallottam róla, de ő?... Már befejezéséhez közeledett a dedikálás. Azt mondtam Soltinak, üljön le az Annában, tíz perc múlva ott leszek.
–És magának volt szíve eladni Titanát? Aki kiszolgálta önt! Titana ember volt, nem zebumarha – kérdeztem Solti úrtól tíz perc múlva, a legbékésebb modoromban. Ő kicsit bekeményített.
–Nem hiszem, hogy ön felé lenne e kérdésben elszámolnivalóm! – És dühösen az asztalra csapott, de mindjárt megijedt a csattanástól, és félénken nézett szét a kávézóban. Halkabban folytatta. – Igen, Titana nálam szolgált. A legelőkelőbb milliomosokkal találkozott. Borítékolható volt, hogy valamelyik magával viszi. Mert Titana gyönyörű volt. Hozzá képest a Naomi nevű volt modell legfeljebb felszolgáló. Legfeljebb!
A felszolgáló kihozta a kávékat. Miután elment, megkérdeztem.
–És hova került Titana?
–Egy Hamburg melletti kisvárosba. Izerlon a városka neve. Szép hely, voltam ott. De Titana akkor már nem élt.
–?!
–Vízbe ölte magát. Nem tudom a folyó nevét, kettészeli a várost…
–De ez nem is tartozik ide – vágtam közbe élesen. – És elég is ebből ennyi.
–Igen, túlságosan is elég! – mondta mindjárt felállva. – És bocsásson meg, hogy önző módon megzavartam a nyugalmát.
–Várjon még egy percet! Üljön vissza, legyen szíves!
Solti szétnézett, és kényszeredett arccal, félfenékkel visszaereszkedett a szék peremére.
–Csak úgy kérdezem. Tudja-e hogy Kaló életét milyen mélyen befolyásolta az a nő? Hogy miatta lett örök életére agglegény?... Hogy így nevezzem a magánynak és világvándorlásnak kényszerét.
–Hát honnan tudhattam volna én… Hogy ő ennyire?! – pattant fel hirtelen, mintha utcasarok mögül ugrana elő. – Utóvégre minek néz engem?!
E tekintetben lett volna egy megfelelő válaszom, de nem ezt mondtam. Solti ismét visszaült idegesen.
–Hogy talált meg engem? – kérdeztem.
–Megvettem a könyvét. El is olvastam. Aztán a rádióban hallottam ma reggel, hogy ön itt dedikál. Már itt álltam sorban, amikor észrevettem jönni Kaló Andort. Akkor megijedtem. Bementem a szemben lévő butikba, úgy tettem, mintha az áruk között válogatnék, és amikor a kirakaton át láttam, hogy kézfogással búcsúznak el, akkor jöttem ide. De csak azért, hogy egy dolgot tisztázzak és korrigáljak a történetében. Valójában mindegy is. Ezért akartam az előbb elmenni, mert mindegynek tartom, és egy regényben jól mutat egy ilyen fordulat, hogy eladnak egy néger nőt rabszolgának. Az olyan tizenkilencedik-századiasan romantikus. De nem ez az igazság. Timo nem mondott igazat. Az igazság, hogy az izerloni vadászok kifizették a vadászatot, aztán elmentek. Rögtön ez után Taborából kisrepülővel elutaztam egy hétre. Mindegy, hogy hova. Amikor visszajöttem, akkor tudtam meg, hogy az izerloni összejátszott Timoval. És amíg én távol voltam, visszajött az izerloni. Timonak kifizette Titana árát, és megkötözve betuszkolták a kocsiba, és elvitte az izerloni. Amikor visszatértem, Tomo hazudozott. Hogy Titana a mocsárba ölte magát, azért mert Kaló Andor nem vitte magával. Nem tudhatta Timo, hogy valójába az igazságot hazudja. Először úgy gondoltam, ott rögtön lelövöm Timot és kalap. De aludtam rá egyet, és másképp cselekedtem. Elmentem Izerlonba. A vadász szerződésében benne volt a lakcím. Kiderült: sejtette a pasi, hogy utána megyek, és megnehezítette a megtalálását. De megtaláltam; nem mondom ennek részleteit, unalmas lenne. Akkor tudtam meg, hogy… hogy is mondják ezt… önbeteljesülő jóslat. Mert Titana pár nappal korábban a folyóba ölte magát. Pár nappal azután, hogy ezt Timo hazudta. Nem mondom, hogy egyenes és közletlen következménye volt ez annak, hogy Kaló otthogyta. De közvetve bizonyára.
Calvero
