A szerkesztő az előbb egy üzenetet írt nekem: örül, hogy belefogtam ebbe a "műtétbe"; a tét nagy: egy jó regényt kell megjelentetnünk. (Ami amúgy két regény, egy irodalmi trükkel összekötve.) Úgyhogy a jövő héten megoperálom a "beteget", kivágom a kivágni való részeket, előveszem a csiszológépet, amit a fejemben hordok...(erős képzavar.)
Az ördögi sugallmakra pedig azt mondom magamban, amit kamaszkoromban haszáltunk arra a ma korszerű kifejezésre: gáz. Annak idején erre az életérzésre azt monduk: alma. Ez a hetvenes évek elején volt. De aki 57 évig él, átéli a nyelvi fordulatok módosulását is.
C.
