megjelöltem a jegyzeteimben, naponta nennyit szándékozom irni, hogy haladjak is, de ne fáradjak el, s "maradjon a kútban viz másnapra is", ahogy Hemingway javasolta az irás napi beosztását. De nem tudtam betartani. Teggel 7-től délután 5-ig egyvégtében dolgoztam, és 5 napra tevezett anyagot végeztem el egy nap alatt. Ma is reggel 7-től préseltem magamból a történetet... vagyis nem jól mondom, nem kellett azt préselni, inkább visszafogni a vágtázó Pegazusomat. Csomó dolgot - már előre tudom - ki kell hagynom az elképzeléseimből, mert nem akarom túlfecsegni életem legfontosabb és legeredetibb ötletre épülő irását.
Ma már nem irok, várom Lilla lányomat Szabadkáról, és a két kisunokámat. Lea lányom holnap délután 3-kor repül vissza Szentpétervárról, ahol 3 hónapot töltött kurzuson, és a hozzám érkező hirek szerint az oroszok szeretnék, ha az egész jövő tanévet ott töltené, és ott szerezne balettáncosi diplomát, ami nem rossz referencia a világ balettszinpadain. De állitólag Szakály, az igazgató ellenzi: nem akarja támogatni az "agyelszivást", vagyis a tehetségek elvándorlását. Igaza van.
Ma ennyit. Várom az unokáimat.
Ölellek Barátom!
Calvero
