de értsd meg Barátom, milyen körülmények között írtam előző jegyzetemet, melybe az a szégyenteljes hiba csú- szott. Mármint a címben. De lehet, hogy nem csak ott. A lényeg: külföldön voltam, nem volt internet, és a szomszéd kislányt kértem meg, engedné meg nekem, hogy üzenjek neked Barátom,tudassam veled, hogy élek és létezem. De azon a billenetyűzeten nem voltak magyar betűk, ékezeteket csak gyakorlott kéz tudott előszedni belőle. Ezért kértem meg a kislányt, írja le helyettem. Diktáltam, mint gőgös színigazgató a titkárnőjének, aztán rohantam tovább a végzetem felé, anélkül, hogy visszaolvastam volna, mit írt a kislány ( kinek mentségére mindom, hogy az idegen nyelvű gép mindent aláhúzott pirossal, nem csak a hibákat, hiszen az idegen gépnek idegenek a szavak is, még ha Shakespeare írta volna is.) Szóval ezért keletkezett a címben az a szarvashiba. De a kislánynak ezúton is köszönöm jószándékú segítségét.
Ezentúl majd gyakrabban írok neked Barátom, hiszen kölcsönösen szükságünk van egymás lelki támaszára. Nekem bizonyosan. Mert nekem az írás narkotikum. Ami néha pótolja a legfinomabb francia vörösbort is.
Ölel
Calvero