Ma már más témában szóltam hozzád Barátom. Írói életvitelekkel hoztam párhuzamba a napi aktualitást, kiegészítve saját képzeletemmel. Most is ezt teszem, annyival személyesebben, hogy nekem is szakmám és szenvedélyem a játék… még ha nem is abban a formában, melyről jegyzetemben írok.
Történt tehát, hogy nemrég a kormány betiltotta a játéktermeket. Jó, korlátozta. Mondván, hogy a becsületben megőszült családapák ne oda hordják egyre olvadó havi jövedelmüket, hanem a családnak asztalára… satöbbi.
Csak hát e tiltás megalkotói nem tudják, hogy a szenvedélynek szigorú sajátja, hogy nem lehet gátat szabni neki. Ettől szenvedély. Mert szenved, kitől szenvedélye tárgyát megvonják… A vadásztól, ha szenvedélyes, hiába kobozzák el fegyverét: íjat s nyilat farag, s avval űzi tovább a vadat… satöbbi. A kártyával, s más játékszenvedéllyel nincs személyes tapasztalatom… illetve ami van, azt nem játéktermekben éltem ki, hanem a színpadokon, kamerák előtt. ( A Kakukkfészekben, Mcmurphy-ként végigkártyáztam a szerepet, miközben civilben a lapokat sem ismerem… satöbbi.).
És most ismét egy irodalmi példa, ismét a nagy és szenvedélyes oroszoktól: Dosztojevszkijról nem csak azt tudjuk, hogy száműzték, s hogy amikor nevetett, a környezete lúdbőrzött, olyan félelmetes volt a nevetése. Azt is tudjuk róla, hogy szenvedélyes játékos volt. Feleségének emlékirataiból tudható, hogy amikor mindent elkártyázott, elment kölcsönért Goncsarovhoz, aki rendezett életű, takarékos író volt, és azt hazudta, hogy „nem játékra kell a pénz, hanem levesre, hogy élni tudjunk a feleségemmel, Annával…” És kapott pénzt, s szaladt egyből a játékterembe… és kivel találkozott ott elsőként: Goncsarovval. És az emlékiratokból azt is tudjuk, hogy a felesége nagyon előkelő és megértő hölgy volt: megértette férjét, és sokszor vele ment a játékterembe. Talán szerette… satöbbi. Azt is megemlíti Anna, hogy amikor Dosztojevszkij mindenüket elveszíti, akkor fogja felesége csipkeruháit s félnapig szalad, amíg eladja, mert adósok a lakással, koszttal, egyáltalán rémes bajok vannak… s akkor fut a pénzzel a játékterembe és elveszíti.
Mit tudhatott az a nyavalyatörős Dosztojevszkij, hogy ilyen emberként is meg tudta hódítani Annát…!?
Szóval helyeslem: tiltsák csak be a játszást. Meg a kártyát. Meg a színjátszást. A játékszenvedély úgyis utat tör magának, mint a gáton a buzgár.
Calvero
