Ne haragudj Barátom, de még mindig a hidakról szólok. Illetve ARRÓL a hídról, ott a Drinán, melyen sok évvel ezelőtt sokszor átkeltem, utána pedig, miután műemlékvédelmi okból lezárták, akkor is mindig megálltunk mellette és hosszan nézegettük, és elvonultak előttünk a történelem múltba hullott évszázadai.
Ahogy már korábban említettem, tízévenként újra olvasom Ivo Andric nagyregényét... és eddig elkerülte figyelmemet egy fontos körülmény: hogy azt a középkori hidat ott Bosznia és Szerbia határán magyar pénzből építtete Mehmed pasa Sokoli, akit szerb fiúként erőszakkal vittek el Törökországba, s a janicsári sorból egészen a pasaságig vitte a szerencséje és karriervágya.
Szóval, visszatérve a fentiekre, szószerinti idézetet hozok a regényből, mely bizonyítja, hogy a világ egyik legismertebb hídja - legalábbis a regény szerzője szerint - "magyar objektum". Így az idézet: "A híd építését és a karavánszeráj fönntartásának költségeit az a kegyes alapítvány fedezte, amelyet Mehmed pasa a Magyarország újonnan hódított vidékein elkobzott nagybirtokokról kapott."
Csak óvatosan... nehogy valamely elvakul honfitársunk holnap benyújtsa igényét a hídra...!
Egyébként a jó regény fogalmáról több irodalmi definició is szól. Egyik: a jó regény saját nyelvezetet teremt. Ez igaz pl. a posztmodernekre: Esterházy Péter nyelve - lehet szeretni vagy nem szeretni - valóban egyéni. Aztán a másik meghatározás, mely Máraitól származik: a nagy regény sorait valami áttetsző belső fény világítja meg.
Andric regényére az utóbbi érvényes. Nem alkot saját nyelvet, mint például kortársa Louis-Ferdinand Céline, aki 1932-ben az utcai köznyelvet emeli világirodalmi szintre. Ivo Andric teljesen hagyományos stílusban ír... de szövegét, mint a lemenő félhold pislákoló fénye, olyan titkok világítják át: regényében személyesen megjelenik az ördög, aki a kártyajáték szenvedélyével tesz tönkre életeket és családokat. Szövegében törökös szemérmességel szólal meg a szexualitás, olyan titokzatosan és szégyenlősen, mint a muzulmán asszonyok kendővel elfedett arca. No persze a "törökös szemérmesség" eufémisztikus megfogalmazásához emlékezni kell a háremekre, a termálfürdőkben pancsoló meleg hodzsákra és bégekre, és az intézményesített többnejűségre...
Calvero
