Korábban nem voltam futballrajongó. Most sem vagyok, de az EB minden meccsét megnézem. Voltak egészen drámai mérkőzések: a csehek hülyét csináltak az amúgy jól focizó görögökből: az első öt percben két gólt lőttek nekik, s ettől szegény görög kapus összeroppant, odament a játékvezetőhöz, és... a testbeszédükből azt lehetett levenni, hogy azt mondja neki: bíró uram, bíró uram, haza akarok menni!, vagy legalábbis lemenni a pályáról. Az egész olyan váratlanul érte a görög cserekapust, meg mindenkit, hogy az új kapus csak ekkor kezdett beöltözni a mezébe, és bemelegítés nélkül állt be az idegösszeroppant kapus helyére. De ő sem tudta megmenteni csapatát a vereségtől.
Aztán a tegnapi lengyel-orosz... Egy kis utcai verekedés az elején... meg a végén is, hogy kerek legyen a történet. A szervezők elképesztő tapintatlanságára vall, hogy az orosz nemzeti ünnep napjára tették ezt a meccset. Gondolhattak volna Katinra, ahol és amikor az oroszok (akkori nevükön szovjetek) legyilkolták szinte az egész lengyel értelmiséget. A lengyelek (se) tudnak felejteni. Nem is kell, nem is szabad. Pláne, hogy már szabad emlékezni. Persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy helyeselném a primitív focidrukkerek összecsapásait.
Magam is harcos tipus vagyok. Minél többfelől jön a támadás, és minél több a veszteségem, annál inkább növekszik a harci kedvem. Az elmúlt fél évben sok mindent elveszítettem. De nem roppantam össze, mint a görög kapus. Harcolok a rendőrséggel (nem utcai harcban), a bírósággal... harcolok a kisebbik lányom láthatásáért (mellesleg Lea két hete lépett fel Helszinkiben, és a balettversenyen a döntőig jutott, a jövő héten pedig Isztambulban lép színpadra), harcolok a mindenféle szabadságjogaimért, harcolok, hogy fél éven belül visszaszerezzem a vadásztársasági tagságom, és megint szeretett barátaim körében vadászhassak, ott a szeretett Bükkben (a szóismétlés ez esetben indokolt.) Harcolok még a... nem sorolom.
"Nem adom fel, míg egy darabban látsz...", ahogy az LGT énekelte a nyolcvanas években. Én sem adom fel... míg több darabban nem látsz... Miskolcon. A színpadon.
Ma megnézem a Dánia-Portugália mérkőzést. Ma is biztos harcolnak a játékosok a gólokért. Úgy harcolnak, ahogy minden erős jellemű ember harcol elveszett jogaiért, elvett igazáért, elvesztett múltjáért.
Calvero