Estefelé megláttuk a tengert. Egy kopár karszthegy tetejéről pillantottuk meg a horizontig elnyúló kékesszürke víztömeget, ami minden átmenet nélkül csatlakozott az ég kékségéhez és végtelenségéhez. A tenger felett szentimentálisan lebegtek a lemenő nap visszfényétől vöröslő kóbor felhők. Balra jelezve átvágtam a záróvonalon, s befordultam egy kavicsos leállóra, ahonnan jól meg lehetett nézni a panorámát, és ahogy zökkent a kavicson a kocsi, az ütődéstől bekapcsolt a riasztóberendezés, szirénázva visított az autónk, mintha így akarta volna kifejezni a látvány feletti örömét. Kiszálltunk, és mi is szinte visítottunk örömünkben, mert elbűvölő volt a látvány, a tenger meg az ég ölelkezése ott a távolban, ahol talán Odüsszeusz hallgatta a mitológiai szirénhangokat. És álltunk a szikrázó napfényben, és egymásra éhesen csókolózni kezdtünk, az autó meg csak szirénázott, miközben a szeméttel szegélyezett borókabokrokból szarszagot hozott a szél, mert az utazók többsége ezen a helyen áll meg, és sokukra itt jön rá a szükség.
Sötétben vertük fel a sátrat egy kempingben, és reggel a tenger ritmusos hullámzására ébredtünk, vuamm-vuamm-vuamm-vuamm… Napközben többnyire a sátor körül tevékenykedtünk, a főút melletti árusoktól sárgadinnyét vettünk, hozzá mézet a boltban, a kempingszéken ülve félbevágtuk a dinnyét, kikapartuk a magját, és az egyébként is mézédes dinnye csészéjébe belecsorgattuk a mézet. Kanállal ettük, zabáltuk, faltuk. Teletömött szájjal néztük egymást, és azon nevettünk, hogy állunkról lecsorog a dinnye leve, és e látványtól egyszerre kívántuk meg egymást, dinnyelétől ragacsosan bementünk a sátorba, ott a lé összekeveredett minden más levekkel, verítékezve tapadt össze meztelen testünk a sátor forróságában, olyanok voltunk, mint két szelet mézes-vajas kenyér, egymás felé fordítva, összeragadva...
Alkonyattájt, mikor a turisták már feljöttek a partról, mi akkor mentünk le oda, lefeküdtünk a forró homokba, és a dagály lassan foglalta el testünket, ott ölelkeztünk a langyos tengervízben, zabáltuk egymás száját, mint a dinnyekaréjt, olyanok voltunk, mint a régi postai képeslap szerelmes fotóján a párok, vagy mint egy közepesre sikerült Madonna videoklip szereplői. Néha ellátogattunk a nudistastrandra is, ahol szomorú arcú vénasszonyok üldögéltek a napernyőik alatt, és fonnyadt mellük úgy lógott, mint a vizsla füle, és egymás szeplőfoltos hátát kenegették kakaóvajjal, mellettük bánatos aggastyánok álldogáltak, és nemi szervük helyén gyűrött bőrdarab fityegett.
(folyt. köv.)
Calvero
