Ez az eset időrendben a tegnap elmondott történet után pár nappal esett meg. Leával, négy éves kislányommal rajzoltunk. ...És most azt rajzoljuk, hogy kerekecske, dombocska, merre fut a nyulacska, meg pont, pont vesszőcske, máris kész az emberke. Így rajzoltunk és játszottunk Leával, miközben ott ültünk a kecskelábú asztalka mellett (négy vesszőcske, egy lapocska), és Lea kövérkés ujjacskáival úgy fogta a ceruzát, ahogy én pár nappal korábban a zászló hurkapálcáját. Kicsit később eszembe jutott az a kép, amit az előző esti hírekben láttam, hogy a szerbiai tüntetők céltáblákat rajzoltak a trikójukra, és a közepére azt írták, hogy TARGET. És akkor azt mondtam Leának, rajzoljunk mi is köröket a trikónkra, és írjuk a közepére, hogy TARGET. Lea rögtön továbbfejlesztette az ötletemet, segédeszközökkel is kibővítve. Az edények közül különböző méretű fedőket hozott elő, egyiket nagy csörömpölve le is ejtette, a zománca le is pattant, de nem kapott érte szidást, mert a fedőket jól fel tudtuk használni. Mégpedig úgy, hogy a fedőket a trikókra helyezve egészen pontos és koncentrikus köröket tudtunk rajzolni, pontosan olyan volt, mint a valódi céltábla. Csak a közepébe kellett írni, hogy TARGET - CÉLTÁBLA
Ebben a trikóban mentem aznap az előadásra. A villamoson szándékosan kigomboltam a kabátomat, jó napot, Kovács szomszéd, szép időnk van, ugye? A főutcán is így mentem, zsebre tett kézzel; ha már egész délután rajzoltunk Leával, ne csak a színházban lássák, hanem mindenhol, még a parlamentbe is kigombolt kabátban mentem volna, ha beengedtek volna oda. Így hát csak a színházba. A portásnak a szokottnál hangosabban köszöntem, mert tudtam, hivatásos feljelentőként azonnal felszól az igazgatóságra, s rögtön utána a rendőrségi ügyeletre.
Nem csak aznap, de hat hétig mindennap ebben a trikóban mentem be a színházba. (Csak amikor mosásban volt, akkor öltöttem másik trikót.) Ebben mentem ügyeimet intézni az adóhivatalba, a vadászklubba... érthető okból, csak a városi sportlövő egylet csarnokát kerültem el nagy ívben... Ebben a trikóban adtam fel a postai küldeményeimet, így mentem piacra, boltba. Amíg csak be nem fejeződött Szerbia bombázása.
Ez idő alatt nagyon sötét volt. Nemcsak Szerbiában, ahol a bombatalálatot kapott áramfejlesztők nem fejleszthettek áramot. Sötét volt Magyarországon is, mélységesen sötét, kozmikus sötétség. Ennek a sötétségnek halványan holdvilágszínű pereme volt, egészen olyan, mint egy fekete edényfedő, és azon az augusztusi napon speciális fekete szemüvegeken keresztül néztük az udvarról, ahogy a sötétség egyre inkább kiszorítja a világosságot.
Calvero
