Visszajött Lea kislányom Texas-ból. A repérről bejött a keletibe, és onnan utazott tovább Ljubjana felé, ahol az anyja várta. Ott, a pályudvaron vártam meg, és másfél órai beszélgetés után segítettem felrakni csomagjait a vonatra. Megnőiesedett. Megerősödött. És fáradsága ellenére ott, a Keleti-pályaudvar várótermében, hűvelykujját a farmernadrágja zsebére akasztva eltáncolt egy cowboy-táncot, némi feltűnést keltve.
Beszéltem telefonon a nagyobbik lányommal. Az ikrek jól vannak; két külön típus, az egyik az anyjára, másik az apjára hasonlít. Abban is eltérők, hogy éjjelenként egyik mindig alszik... de a másik "őrségben van"; éber, sír, tejet követel... Tehát Lilla lányom sohasem alhat.
Én meg csendes rosszkevemmel küszködöm, az augusztusi őszi időben..
Calvero
