Hosszú idő után ma bent jártam a Nimród vadászlap szerkesztőségében, ahol egy évtizeden át állandó munkatárs voltam, de aztán egy 2008 augusztusi számban megjelent írásom miatt, melyben egy befolyásos vadászembert gúnyoltam ki, mire az illető letiltatott, s ennek kövekeztében kerek három esztendőn át szilneciumon voltam. Ezt már többször megírtam neked Barátom, és az illető nevét is többször megemlítettem; többé nem nevezem meg, hiszen azóta már nincs is a helyén... sokkal rosszabb helyen van: mint büntetett előéletű éli világát, "ül az aranyon", ahogy Ady ír a disznófejű nagyúrról, ő is ül az ellopott milliókon... fedje örök feledés a kilétét. De ennél fontosabb, hogy letelik a három év tilalom, és a júliusi számban ismét jelen leszek A múlt szelíd vadonjai című írásommal, és onnantól valószínűleg minden számban megjelentetnek tőlem tárcát, vagy vadásztörténetet. Erre ma nem csak igéretet kaptam, de előleget is a megjelenő írásomra, ami a lehető legjobbkor jött; így holnap megvehetem a vonatjegyet Miskolcra. Nagyon kellemes volt hosszú idő után ismét látnom a szerkesztőség tagjait, kik egytől-egyig a barátaim voltak egykoron. Ma csak ennyit, majd holnap folytatom.
Calvero
