Ma Miskolcra megyek Barátom. A Pilóta mondja a Kis hercegnek:"Az ember sosem érzi jól magát, ahol éppen van". Valahogy így vagyok én is. Kallódom, hányódom ide oda; Veszprémben gyűlölnek a róluk szóló jegyzeteim matt... no jó, a durva szavakért akár még bocsánatot is kérhetnék... ha lenne kitől. Amit akkor írtam, annak tartalmi részét ma is fenntartom. Egy lebutított San-Exupery-t sikerült létrehoznunk; csak éppen a lényeg maradt ki belőle, a gondolati mélység. A szerző betiltaná ezt az előadást, ha meglátta volna a Hollywood-i befejezést: kigyullad egy csillag az égen. Mézesnyál. De a szerző már nem tilthat és nem kérhet, mert a dolog könnyebb végét választotta, az öngyilkosságot. Szóval ezért gyűlölnek Veszprémben - Kuna Karcsit kivéve - mert megírtam, milyen sebeket kaptam a próbafolyamat alatt. Vannak hisztis színészek, akik ordibálnak a próbán... meg vannak seggnyalók, akik a mindenkori rendezőt valagásszák. Én egyik se vagyok/voltam. Én nem ordibáltam, nem nyaltam. Legfeljebb nyeltem. És otthon kiírtam magamból a sebeimet.
Szóval sehol sem érzem jól magam. Talán még néha a miskolci otthonomban. Amit hamarosan kisebbre cserélek, mert túl nagy a rezsi, meg a lakbér. Aztán holnap levelet írok a székelyudvarhelyi Tamási Áron Színháznak. Tavaly már tárgyaltam velük, de aztán nemet mondtam, mert jött az elbaszott, rossz emlékű Koltai Robi produkció, ami csupa veszteség lett számomra. Most valószínűleg elmegyek Székelyföldre. Egy újabb száműzetés, kitelepítés. Nem olyan egzotikus, mint Kanada volt, de érdekesebb hely, mint Veszprém. Ott sem fogom jól érezni magam, "mert az ember sosem..." De hátha kihúzom ott azt a másfél évet, amíg Miskolcon nem változik a vezetés. Akkor aztán remélhetőleg hazamegyek. Hogy otthon se érezzem jól magam.
Calvero
