Grafomániám és más neurotikus problémám miat sok bajom volt eddigi életemben, sok barátot veszítettem el, még több ellenséget szereztem. Ha valami megoldásra váró helyzet bukkant fel, vagy valami problémába akadtam, majd szétfeszített a kényszer, hogy kiírjam magamól ezt az érzelmi salakot. Nekem nem volt elég az, ami a normális embernek, hogy kibeszéli magából a lelki sérelmeket barátnőjének, rosszabb esetben pszichológusának. Leírva akartam látni a problémát, kiterítve elém, csakis akkor távozott el, hagyott el végleg a rám vetülő árnyéka.
Hogyan kezdődött?
Harmadikos voltam a Bácstopolyai Mezőgazdasági Középiskolában, már saját rockzenekarom volt, hajam úgyanúgy vállig ért, miként most, 55 esztendős koromban. Ekkor jött az igazgató körlevele, hogy "... iskolánk nem tűri meg a hosszú hajviseletett, aki ilyent visel, vagy íratkozzon át a gimnáziumba, ott ez engedélyezett, vagy költözzön el valamelyik kapitalista országba... mert ez az iskola konzervatív nézeteket vall... stb." A "konzervatív nézetek" akkor, tizenhét évesen olyan penészszagúnak tűntek, olyan volt számomra, mint amikor a rendszerváltozás tájékán, az összeomló Szovjetúnióban egy leleményes ötletember sorozatgyártásban termelte a "kommunizmus utolsó lehelete" feliratú konzervdobozokat, és milliomos lett belőle. E nézetem egyébként azóta sem változott sokat, ma is úgy gondolom, hogy a művészet életeleme a folytonos változás, tiltakozás, megújhódás, máskülönben ugyanolyan penészszagú lesz az alkotás, amilyen áporodott volt akkori iskolám igazgatójának szemlélete, vagy a Szovjetúnió "lehelete". No de folytatom: nem hagyott békén ez a dolog, hajat vágatni nem akartam, mert azt megalkuvásnak tartotam volna, közben pedig naponta jött a figyelmeztetés, hogy Calvero, holnapra a hajad...!"
Ekkor nyílt levelet írtam a legolvasottabb napilapba, és névvel, címmel megírtam, milyen szigorral tiltja igazgatónk a hosszú hajat. Amikor leragasztottam a borítékot, és bedobtam a postaládába, egyszerre enyhült bennem a feszültség, mintha súlyos terhet tettem volna le a kezemből, szinte felemelkedni éreztam magam a földről.
Életem első "írásművének" hatása minden várakozásomat felülmúlta. Nem részletezem, de a lap megjelenése napján összeült a tantestület, és első körben azt a határozatot hozta, hogy azonnal kicsapnak az iskolából. Ekkor szót kért az osztályfőnököm, aki egyszersmind a magyar irodalmat és helyesírást tanította ( esetemben előbbit sikerrel, utóbbit kevésbé...), szóval a tanárnő hosszú szónoklattal kelt védelmemre, mely monológ végkicsengése az volt: "igaz, kicsit hirtelen haragú a gyerek, és meggondolatlan, de tehetséges." (Védőbeszédének utolsó állítása ma sem nyert bizonyítást.)
Hosszú győzködés után a testület ellenem fenekedő tagjai megenyhültek, és elvégezhettem azt az iskolát. De eme neurológiai problémám azóta is kísér, s kísért. Megkísért, hogy internetes naplómban benedekfülöpről leírjam s publikáljam a véleményem... és utána meg is könnyebbülök... de megjött ennek következménye: több mint két éve benedek betiltott, letiltotta írásaimat abban a vadászlapban, ahol tíz évig állandó szerkesztőségi tag voltam. Megkísért, hogy visszatérően szidjam a 2006 őszén kegyetlenkedő rendőröket... meg is jött a büntetés: egy rendőr ismerős, koholt vádakkal fegyelmire vitt a vadásztársaságban. És így tovább...
Egyik szakmabéli, nekem kivételesen jót akaró ismerősöm azt tanácsolta, hogy írjam csak meg sérelmeimet egy papírra, könnyebbüljek így meg, aztán a papírt tegyem el a szekrényem mélyére, hátha később, a halálom után valaki majd publikálja - ha jó az írás, úgyis érvényes lesz tíz, száz év múlva is - de semmiképpen ne vigyem az olvasók elé, mert csak magamnak ártok vele. Erre viszont én azzal a (meglehet, nem analóg) példával érveltem, hogy Latinovits minden szakmai bántalmát és sérelmét megírta a Ködszurkálóban, meg is hurcolták érte, de valószínűleg ő, a Színészkirály is megkönnyebbült... No jó, ne érts félte Batátom, nem hasonlítom a magam színészetét Latinovitséhoz. De a sérelmek ilyetén lebontása valószínűleg egyformán működött, működik bennünk.
Ezentúl nem írok. Valós, vagy vélt sérelmeket szublimáló írást biztosan nem. Helyette inkább "káromkodok vagy fütyörészek." Magamban.
Calvero
