Ma délután ötkor (ez télidőben azt jelenti: este) játszottuk másodszor A kis herceget. Most ama kis herceg játszotta a gyerekszerepet, aki a rendező fantáziátlansága érzéketlensége és egyéb fogyatékossága miatt két hete majdnem meghalt a színpadon. Miközben minden szakmailag képzett ember tudja, hogy a színház a képzelet világa, melyben a nézőnek aktív szerep jut, jelzésekből értenie kell a színdarabot. De ez a rendező valódi falat építtetett, ami a nyilvános főpróbán feldőlt... a többit már korábban elmeséltem.

Mint mondottam, ötkor kezdődött az előadás. De a rendező kettőre hívatott mindenkit, mert még meg akarta kínozni a gondjaira bízott színészeket, és már előadás előtt kifárasztani azt a 9 éves kisgyereket. Miközben a rendezőnek tudnia kellene, hogy a bemutató után már az előadás felelőssége a színészekre hárul. No, amikor próbán elérkezett az  korábban majdnem tragikussá lett pillanat, mikor az említett napon felborult a fal, a gyerek olyan sírógörcsöt kapott, hogy azt hittem, ebből ma nem lehet előadás.

Lett. Mert a gyermek erős volt, és talán a jelen lévő szüleinek is bizonyítani akart, és így később legyőzte félelmét... Szóval simán eljátszottuk az előadást.

Volt ennek a rendezőnek már korábban is egy rögeszméje: hogy a tapsrend alatt minden szereplő integessen a közönségnek. (32 éve gyakorlom ezt a szakmát, a főiskola éveit beleszámítva 4 évvel hosszabban, de ilyen marhaságot tapsrend címén még nem láttam. Mert ez egy kiszolgáltatott szakma, a sok-sok hülye rendezői instrukciót köteles a színész, valami szakmai alázat címén végrehajtani... De a taps nem tartozik az előadáshoz, mert a taps alatt a színész kilép a szerepéből, és saját arcát mutatja meg. És ez a... "rendező" már a bemutatón is azt követelte, hogy taps közben integessünk a közönségnek. Az ilyenféle sületlenség nem művésszínházban, hanem a mjuzikelek kuplerájában: a madácsban lehet bevett szokás... De magára fikarsznyit is adó színész civilben  nem teszi ki magát ilyen cikinek. Mert a hülyeségnek bizonyos határát kénytelen elviselni próbaidőszak alatt a szerepében... De a tapsban saját magát kell(ene) hülyének tennie. Úgy hogy én a bemutatón sem integettem a közönségnek, meg ma sem. Csak két ujjammal V jelet mutatva tiltakoztam eme művészetellenes badarság ellen.

No, előadás végén a rendezőnek nem volt hozzáfűznivalója aznapi alakításomhoz (ennek örültem: nem mérgezett rossz ízlésével), de szigorúan rám pirított, hogy legközelebb ne Victory-zzak, hanem  bárgyú mosollyal integessek a közönségnek.

És akkor eldöntöttem: a következő előadáson hátat fordítok a nagyérdeműnek, s a csillagokba szálló kis herceg felé fogok integetni. Még ha a veszprémi színházzal -eddig virágzónak indult kapcsolatomat is - kockáztatom ezzel. Nem leszek rossz izlésű, humortalan rendezők próbacsődöre!! Ahhoz már túl öreg vagyok.

Holnap talán nyugodtabb hangvételű jegyzetet írok.  Vagy jövőre. Nem tudom.

Calvero

Ma két órára