9 óra körül kezdődött, és kb. 10 pecig tartott. Erős szorítás a mellkasban, izzadás, enyhe légszomj. Aztán lassan oldódott a feszítés odabent. 2001-ben volt hasonló, akkor Az őrült naplója színpadáról mentő vitt az intenzívre. Másnap alapos kivizsgálás volt, terheléses, stb. és tulajdonképpen komoly problémát nem állapítottak meg, csak annyit, hogy terhelés alatt nagyon felszökik a pulzus, és a vérnyomás ingadozó.
Sok feszültséget, stresszt, idegességet nyeltem az elmúlt kb. másfél évben, lehet, hogy ez nyújtotta be a számlát. Az a borongós, depressziós életérzés, amit a jól megírt Csehov-figurák élnek át... Ha volna rendező, aki figyel arra, hogy milyen életkorban melyik színésznek mit kellene eljátszani, akkor bizonyára rám osztanák Ványa bácsit, vagy Asztrovot. De ki figyel ilyenekre? Az igazgatók, rendezők saját karrierüket építgetik, meg egymást hívogatják meg rendezni, abban az elvárásban, hogy a másik is visszahívja őt. Jutocsa sem figyelt soha a színész fejlődésére, vagy arra, hogy adott életkorában mi érett meg benne, mi az, amit remekül ki tud játszani magából.
Mindenesetre íratok ki nitroglicerint a háziorvosommal. Lenne még dolgom e világon, nem akarok még elpatkolni... túl sok örömöt szereznék ellenségeimnek, akik közvetve így is vesztemre hajtanak. Üdv.: Calvero
