Indián nyár. Szó szerint, sőt, azon felül is. Felhőtlen égbolt, napsütés, de árnyéban már ott lopakodik a diószagú ősz. Itt ülök a diófa alatt, melynek lombozata a földön szétterítve, barnán vagy halottsápadtan, és úgy susog, recseg a talpam alatt, mint mikor az erdőben vad közeleg... a szívverés ilyenkor felgyorsul, vágtázik és kapál, egész addig a pillanatig, amikor a közeledés zaja már feltárja a hang okozóját: a váltóján jövő vadkant, mely a lövés után földhöz vágja magát, párat rúg, s kimúl. Feltéve persze, ha jó helyre került a golyó, legjobb a nyaktőlövés, akkor nem szenved a vad, észre sem veszi, hogy már odaát van, odaát az örök pagonyban, ahol madár se jár, vadász sem jár, mely bizonyára az élveteg disznók menyországa.
Itt ülök az őszi napon, és szöveget tanulok, a szappanopera szövegét. Bármennyire is lenézett műfaj ez a "magas művészet" híveinek szemében, ebben a szerepben, Csérép István figurájában van mit játszani, érdekes szerep: először egy sármos világfi, és csak fokozatosan derül ki róla, hogy kokainista, kicsit pszichopata szexmániás, akinek elemi szükséglete, hogy naponta ürüljön... úgy értem: úgy... Aztán megtudjuk róla, hogy nőket erőszakolt meg, s később egy jelenetben látjuk is, miként teszi ezt. Azt hiszem, ellenpontozva kell eljátszanom, csak kevés erőt megmutatva, mert akkor éreztethető, micsoda erő és szenvedély van ebben a pasiban. Enerváltan mosolyogni, miközben a néző hátába áll a hideg, annyira félelmetes a vigyora: kicsit a korábban játszott Lucifer figurájából meríthetek, annak ilyen hatása volt. Majd meglátjuk jövő kedden, hogy a rendező mennyit fogad el az ötleteimből.
A halottsápadt őszi napsugár... olyan, mint Bánffy Gyuri bácsi arca volt az utóbbi időben, egy éve láttam őt valami vadászati rendezvényen, és arcának olyan színe volt, mint a lehullott diófalevélnek. Aztán szeptemberben elmentek a nejével utószezonban Korfura... és Gyuri bácsi utolsó nap... úgy értem, a nyaralás utolsó napján, de felkínálható a kettős jelentés is... szóval utolsó nap azt mondta feleségének: láttam ott az erdőben egy kápolnát, elmegyek megnézni, s elindult az erdőben, talán nem a legjobb erőben... neje bizonyára utána nézett... és Gyuri bácsi sosem jött vissza abból erdőből. Két napig kereste a rendőrség. Ott találták meg eldőlve, ahol mindig is legjobban érezte magát: a fák között. A mediterrán erdőben, bibliai tájon, babér illatú cserjék, göcsörtös olajfák között, hasonló helyen, ahol a Mefeszítettet lépre csalták harminc ezüstért. Ott feküdt két napja halottan, és kabócák énekelték sirtó dalát. Ha lehet szép halál, Gyuri bácsi távozása szép volt. Nyugtassa Isten.
