Eddig Miskolcot tartottam a legkedvesebb városnak, hol éltem - hegyek lábánál ül hűségesen, mint a jól idomított vizsla - de most megszerettem egy másik várost, Veszprémet, mely olyan, mint egy ódon pálos kolostor: óvárosának dimbes-dombos lankái, a letűnt századok levegőjét árasztja, és minden utcában található kerthelyiség, ahol csapolt sört mérnek.
A színészház, hol hétközben lakom, ugyanilyen építészeti remek: bolthajtásos kapu, súlyos rézkilincs, a hoszú folyosón félhomály, hol mindig konganak a léptek. A lakásban hűs némaság, csak a szomszéd kutyája veri fel éjszakánként a csendet. Biztos szenved szegény, izgatja az ablakon beszűrődő holdfény, ilyenkor megszólalnak benne a farkas ősök, kik szabadok voltak, nem kellett semmiféle gazdi lábát nyalni. A kutya kicsit olyan, mint egy jól idomított emeszpés szavazó: kényszeresen szükségét érzi, hogy parancsoljanak neki, s hogy legyen egy láb, amit nyalhat. A farkas pedig az örök ellenzéki: inkább vállalja az üldöztetést... de szabad!
De ismerek egy kedves kutyát is. A kedvesemnél van szolgálatban, Majosházán. Puli, Bogáncs lehetett a lánykori neve, ahogy Fekete István remek regényének címszereplőjét hívták, Boginak becézik, valamikori felmenői a pusztán terelhették a nyájat, és megmaradt benne a nyersesség, de ugyanakkor sikeresen elsajátította a kedvesség és a szelídség szolgálati szabályzatát is. Engem nagyon szeret ez az eb, pedig semmit sem tettem, hogy ezt kivívjam nála. Egyszer sem simogattam meg a fejét, de örülök, amikor a diófa alatt üldögélve odafekszik mellém. Úgy fekszik ott, mint egy piszkos lábtörlő, csak a szuszogásából látszik: nem lábtörlő, hanem élőlény. Erről eszembe jut egy régi történet: egy ismerősünk pulijának levágták a szemét eltakaró szőrzetet, mire az elbujdokolt egy függöny mögé, és elő sem jött, amíg újra ki nem nőtt a szemét elfedő szőrzet. Az élelmet is hetekig úgy adták be neki a függüny mögé. Azt bezzeg megette. De elő nem jött volna, a világ minden kincséért sem. Aztán egy napon, gazdáját is meglepve, előkullogott. És már nyugodt volt, mert nem láthatták a szemét.És ő is csak azt látta, amit akart. Igen, ahogy az emeszpés szavazó: nem akar látni, fejének félhomálya nyugtatja meg sötét tudatát. Üdv: Calvero
