Ismét a Móricz naplóról fogok lelkendezni: remekmű. Egész reggel ezt olvasgattam. Ahogy M. elárulja magát, felfedi munkamódszerét; hogy számára az Írás (így használja a naplóban, nagy betűvel, ahogy valami szent tevékenységet), miközben végig úgy ír, hogy tudja: ez majdan a nyilvánosság elé kerül. Ahogy kibeszéli, locska szájjal "kilocsogja" a legbizalmasabb titkait, miközben mindez, az Írás önterápia is volt számára. A napló egyes részeit pár nappal később leközli a Pesti Naplóban, ami "üzenőfal" volt S. M.- felé, hogy értse azt is, amit nem mondhat el, mert nincs rá módja.
Ahogy a pesti zsidókról ír... persze ne feldjük: 1924-ben!, ami még sok tragikus esemény előtt volt. Idézek egy részletet, a darabjával kapcsolatos keserű bekezdéséből, 32. old.: " S különösen gyenge ház. Hát hiába: nem jönnek be a pesti zsidók. Ha ezt a darabot egy zsidó írta volna, akkor micsoda lárma és siker volna itt!..." Ugyanazon oldalról: " Én ott körülnéztem: nem láttam mást, csak, hogy mondjam, csak zs-ét... B.(üdös) zs.(idó)-t barátom."
Figyelem: a fenti sorokat nem Csurkától idéztem!! Móricz Zsigmond írta ezt naplójában, 1924-ben!... (s apró személyes érdekesség: ő is "barátom"-ként szólítja olvasóját.) Ha ma valaki - nem ilyen egyenesben, de finom áthallással, vagy kódolva írna hasonlót - máris rárontana a balliberális csahos horda: bolgárok, németpéterek, s más nemzetiségek ( a bolgár balkáni, a német hideg germán) szóval rátámadnának, kivéreztetnék, vérét vennék, kiűznék a csakis számukra, és elvbarátaik számára fenntartott "szent pagonyból".
Az 57. oldalon fent: "Folyton érzem az illatát a bajúszomon..."
Tehát a "büdös paraszt" ( így becézte őt Simonyi Mária), szóval az írófejedelem nem vetette meg a "nyalánkságokat" sem... és utána nem mindig mosta le a bajúszáról a nedveket, hogy még fél napig emlékeztesse őt arra a szép ágybéli kalandra, azzal az "ocsmány állattal" ( így pedig Móricz becézte Máriát). Érdekes párbeszéd folyhatott köztük az ágyban, hörögve az örömtől. Aztán ott van még egy sor, a lap közepéről: "Reggel telefonáltak az intézetből, hogy a kislányom beteg. Érte mentem, s haza vittem."
No jó, nem traktállak Barátom, irodalmi adalékokkal, de javallom: vedd meg e könyvet, s olvasgasd, mert megtanulsz a segítségével élni. Üdv.: Calvero