Igen, miként tegnap említettem, a naplóírásnak, ennek a "mindennapi kitevő"-nek, melyben magamat kitettem elétek barátaim, hogy lássátok belső működésemet; arcomnak minden rándulását, lekemnek felkavarodását, nos, mindennek jótékony szerepe volt, mert kiírtam magamból minden lelki salakot. Egy-egy ilyan jegyzetet pubikálva úgy éreztem, belül megtisztultam, a morális válsággal terhelt külső világ dolga pedig, hogy engem ebben kövessen; ne tűrjék, hogy kis, középszerű emberféleségek vezessék a miskolci színházat, kiket csakis a saját zsebük érdekli; akik úgy hívnak rendezőt, hogy eleve elvárják tőle a viszonzást, és akkor ez a kis középszerű rendező hónapokig külföldön rendez, és önelégülten tér vissza a lihegő seggnyalói közé.
Tegnap említtettem, hogy pár napi távollét után lakásomba visszatértem, és levél várt az apehtől, amit temészetesen a kukába dobtam, hiszen nekem azzal az intézménnyel jelen-,s közelmúlti vonatkozásban semmi dolgom: a tavalyi évben, ha dolgoztam is, az Kanadában volt, ott adóztam, az esztendő többi részét pedig munkanélküliként tengettem, családom tartott el. Még az a korábban rendszeres mellékes is elmaradt, hogy a Nimródtól honoráriumot kaphattam volna, hiszen augusztusban lesz 2 éve, hogy egy sort sem mertek leközölni tőlem, noha 15 éve dolgozom nekik, régebben állandó rovatom is volt, és évekig minden számban hoztak tőlem riportot, tárcát. De, miként mondottam, 2 éve, egy cikkemben kigúnyoltam egy befolyásos vadászati szakembert, akinek abban az aljas hatalomban jó kapcsolatai voltak... a többit kitalálhatjátok. Igy ment ez a közelmúltban, itt, poszt-kádáriában, gyucsányisztánban, s más lezüllött helyeken, ahol holmi sztálin-reinkarnációk tartották kezükben a hatalmat, s tették tönkre az egyes embert - jelen esetben engem - valamint az egész országot. Igy ment ez akkor is, amikor a Hídember után, egy úrrá vedlett elvtárs odaszólt a kulturális akárkinek, hogy "Eperjest a jövőben ne engedjétek filmezni". Első kézből tudom ezt, Szamócától, akihez több évtizedes barátság köt. De a letiltás, esetében nem volt olyan hatásos, mint ez én esetemben: Szami megtalálta módját, hogy évente 1-2 filmszerepet eljátsszon.
És még mindig a morális válságról: tegnapi hír, hogy bíróság elé állt az a bizonyos ügyész, egyszemélyben ügyészségi szóvivő (!), akit korrupción értek tetten, mellékesen azzal is vádolják, hogy lesmárolta, alkalmasint meg is dugta az egyik vádlottat. Miként az őszinte feltáró vallomásából kiderült, a vádlott nő volt (mentő körülmény) s megkívánta: én ezt a vádpontot ejteném - hisz emberek vagyunk. Az pedig, hogy gyurcsányisztánban, ebben a harmadik világi kis államocskában mindenki korrumpálható, aki hatalomban van, nos, ez még csak nem is hír, nem meglepő. Meg az sem, hogy ez a korrupt ügyész annak idején egy élő adásban elszólta magát, hogy valójában nem is azok a rendőrök ülnek a vádlottak padján, akik vadászfegyverrel elmberekre lőttek, és ő ismeri a valódi elkövetőket, de nem mondja meg. Egy ügyész, aki bűnt pártol! Fasza, mi?! Ez is beleillik hazánk akkori kórképébe. Tartok tőle, hogy ez elévülés intézménye révén a valódi bűnösök: gyéef és gergényi is megússzák, ahogy gyéef megúszta eddigi összes gazságát, az öszödi nyaraló és más állami tulajdonú, nagy értékű ingatlanok lenyúlását is ide értve, amit eufémizmussal így neveznek: "új tőkefelhalmozás"
