Szűz havon cserkeltem egész nap, melynek lelket üdítő hatása majdnem olyan, mint szűz lányt... no nem!, olyan emelkedett stílusban kezdtem, ehhez nem illik az a szó... Szóval végigjártam a Bükk legszebb tájait, területünk, mint egy menyországi pagony: a Nagylejtőről láttam a kékes-fehér színben hullámzó hegyeket, és amikor ezt néztem - úgy szégyenlem - egy percre boldog voltam. (Stopperrel mértem: tényleg csak egy perc volt...) Lefelé jövet muflonnyáj csiperészett előttem, közte két negyvenes kos, aztán kiválasztottam egy jerkét... és nos - meglőttem. Valójában nem is jerke volt, csak egy kinőtt muflonbárány, de te, aki valószínűleg nem ismered a vadászati-állattartási szóhasználatot, most legalább tanultál egy szót: jerkének hívják a még nem ellett nősténymuflont. Lehúztam az útra, Jenci barátom kicsit késett: ő is lőtt egy süldőt.
Halogatom, hogy a remek Págerről írjak. De nem is lehetne igazán személyes az írás, csak egyszer találkoztam vele, amikor a nyolcvanas évek legelején Csámpi meghívott a Kőmíves Kelemen-re, ami a magyar rockszínjátszás előde volt... vagy lagalábbis annak elején, nos, akkor találkoztam a társalgóban Téni bácsival, hímzett jelmez-tarisznyájával a vállán olyan kirívóan, és láthatóan más nemezdékhez tartozott... És most elmondhatnám róla, hogy miért töltött 12 évet külföldön, de úgy unom már ezeket a történeteket...! Egyiket a nyilasok tették tönkre, másikat a kommunisták, harmadikat mindkettő, negyediket a... unom ezeket a történeteket, ezekről többé nem írok. Majd a drága emlékű Kaszás Tádéról . (Kérdés, hogy ő nem tartozik-e a negyedik kategóriába...? A helyes megfejtések között pólókat, bögréket s más értékes nyereményeket sorsolunk ki.)
