Undor el a bal kettőn. Helyette színre lép a napsütés, mely ismét olyan vígasztaló... nem langyos, nem behízelgő, nem is meleg - igen, vígasztaló, és ettől kedvet kaptam, hogy elmeséljem az utolsó vadászélményem: nagy hó volt, későn értem ki a lesre, a disznók már ott túrkáltak... közte egy nagy kan, felborzolt gerinc-sörtével kerülgette a kocát, dugni akart... a célkereszt rajta, de aztán megláttam egy idei malacot, melynek olyan puhára süthető a húsa, amilyen puha és fehér a parasztlányok combja a szoknya alatt. Meglőttem.

Életemben a legtöbb önzetlen jót a vadászattól kaptam( és nem a vadászoktól!) Igen, a vadászat mindenek feletti élvezet...! aki nem ismeri, nem tudja, mit veszített, hisz (ahogy Sz. Zs. mondta, az eunuchnak nem lehet elmondani, mi az orgazmus): a vadászat adott nekem legtöbbet, leszámítva persze a szüleimtől kapottakat... És magamból is talán legtöbb jót a vadászatnak adtam, mert könyveim őszintébbek, és többet érnek a Zsótér-féle Cyrano-nál is, amit pályám csúcspontjának tekintek. De kérdés, hogy mindez együtt, meg mindaz a bűzlő húshalom, aki vagyok, megérdemel-e annyi figyelmet, mit amit eddig kapott...? ( Válasz: nem)

...Bazmeg, miféle rinyás ez?!, igaza volt a komment írójának, hogy néha olyan vagyok, mint a havas erdőn üvöltő farkas....Kusss!  A többi néma csend. (Most megint köptem, és nyálam plattyant a kövön.)