Me leesett az elso ho. (Mire ezt irom, elolvadt) Ebbol aztan lett problema is; nincs feher terepruham. Amikor  a dogterhez kozeledtem, s felemeltem a tavcsovet, egy farkast lattam kifele inalni. A feher hatteren meglatta az alakomat. Vartan kicsit, de nem jott vissza. Akkor elindultam cserkelni. Friss havon, Kanadaban!! Ez a gondolat nagyon lelkesitett. S nem is telt bele negyedora, olyan volgybe erkeztem, mely az otthoni Csiker volgyet juttatta eszembe. De nem volt idom nosztalgiazni, mert egy jokora prerifarkast pillantottam meg a bokrok kozt. Mar eszrevett engem, feszulten figyelt. A beparasodott tavcsovon keresztul nem talaltam meg azonnal. Mire pedig megtalaltam, mar csak a kocogva menekulo vad hatuljat lattam... seggbe meg nem... olyan hajlamom meg nincs. No hat, ez volt a ma reggeli vadaszat. De coyote-val tegnap is talakoztam, munka kozben. Nagy oromomre ugyanis - ideiglenesen - vissza helyeztek az edobe. A dolog ugy kezdodok, hogy furesszel kivagjak a fakat, az ertekeseket elszallitjak, a rudasakat kesobb meggyujtjak. Aztan jon, amit mar csinaltam; a vastagabb gyokereket eros gepekkel kiszedjuk, majd lanctalpas traktorral felszantjak. S ekkor jovok en; traktorral boronalom el a szantast; a borona alul eros kampokkal van felszerelve, ami a kisebb gyokereket is kiszaggatja. S innen, munka kozban lattam egy coyote-ot; nem is messzirol. Ezutan tobb idot szentelek a prerifarkasokra! Hajra, hallali! Fel coyote-ok, proletarok...! Fol-fol ti vadjai a foldnek, fol-fol te ehes coyote-lany. Hu de betyar jo kedvem van! A vadaszat elet - az elet vadaszat!! ( A apatikus operatikusnak uzenem, orulok, hogy irigyel! De ezentul csak elje meg az irigyseget, s nem minden uzeneteben... A szoismetles, ugyaber) csok Calvero