No igen, s aznap, amikor reggel a farkasokat lattuk, munka utan elmentem megkeresni a bicsakomat, meg is talaltam, a mikor visszaerkeztem, mar kezdett alkonyodni, s kerdezi a boss, nem akarom kilesni ma azokat a farkasokat. Mire a feltette a kedest, mar fel voltam oltozve vadaszruhaba, puska, moszkitoriaszto, tavcso stb. No most figyelj, mert ettol hanyattvagodsz! Amikor odaerkeztuk arra a helyre, ahol reggel voltunk... akkor ugrott el a farkas! Tehat, ha idoben ott vagyunk... ha nem kell bicskat keresnem... meg ha oreganyamnak kereke lett volna... Ekkor azt mondta a boss, hogy most ma mar nincs ertelme itt szobrozni, majd holnap hajnalban. De mielott visszafordultunk volna, elovett egy telefon nagysagu szerkezetet, amivel coyote es nyulsiras hangjat lehet utanozni, s onnan a kocsi mellol elkezdte vernyogtatni... no itt 2 dolog nem teszett: nem szeretem a vadaszatban a tulzott eszkozhasznalatot, adjuk meg a vadnak is az eselyt, a sip meg valahogy, de ilyen eszkoz... meg aztan, mint mondtam, okosabb vadnak tartom a farkast, semhogy egy feher kocsi mellol nyivakolni... Masnap mar  hajnali sotetben ott voltam. Egy szenakazalra ultem, s onnan lestem 8- ig, de semmi. Este ugyanugy. Ma hajnalban faradt voltam, de megsem akartam kihagyni, pirkadatkor mar ott voltam a kazlon. Latni ma sem lattam semmit... de mikor a nap elerte a fenyofak hegyet, kelet felol, kb. 4-5 szaz meterrol felhangzott egy farkasuvoltes, s valaszolt ra egy masik. Mikozban fent magasan, utazo tempoban egy vadludcsapat huzott el gajdolva. No Baratom, akkor, abban a percben ereztem legerosebben a Jack London-i hangulatot; hogy valoban a kanadai vadonban vagyok.