Riportok a kanadai vadonból

Ajánlom figyelmetekbe az egyik legnagyobb 20. századi író, Szobotka Tibor esetét, aki egész írói életművét Szabó Magda árnyékában töltötte. (Még a hülye laptopom is pirossal húzta alá a nevet, hogy nem ismeri.) Ezzel nem minősítem le Szabót, hisz Az ajtó világirodalmi színvonalú regény, és a férjéhez a halála után írt, A maradék Szobotkának is jó, és hogy én a többi „régimódi történetét” nem kedvelem, az legyen magánügy. És még az sem számít, hogy emberként milyen színpadias volt Szabó (nemrég a neten megnéztem Vámos Miklós Lehetetlenében), bár mutat némi összefüggést, hogy akinek ilyen nagy egója van, az nem tűr meg maga mellett másik tehetséget (még ha szerelemmel szereti is, mint ahogy valószínűleg valóban). Ma hajnali rögtönzésem végére teszek egy ezzel kapcsolatos személyeset, hogy amikor nekem egy városban színészként nagyon ment a szekér, akkor anélkül, hogy a szerelmemet, feleségemet és gyermekem anyját elnyomtam volna – ő mégis háttérbe szorult. Pedig megvolt hozza a tehetsége, hogy nagy szerepeket játsszon, mégis árnyékban maradt. Persze annyi különbség biztosan volt, hogy míg Szobotka írói léte nem függött az életkorától, addig egy színésznő alól negyven körül kifogynak a szerepek. Ennyit mára. nfl