ÉSZREVETTED? az emberek általában azt remélik, hogy a boldogtalanságtól bölcsebbek lesznek. Pláne: hogy az öregedéstől. Utóbbitól talán igen, ha felületesen nézzük. Miközben az öregedés biológiai folyamatában pusztul az agysejt, ahova a bölcsesség elraktározódhatna, tehát hogy is van ez akkor? Kevesebb az agysejtem, de közben bölcsebb vagyok? Tapasztaltabb, az igen. Pláne látványos ez a színészeknél. A külső agykéregben lebomlanak a sejtek, és már nem regenerálódnak – elfogy a rövidtávú emlékezet. (Törköly Szasa tette föl tegnap a fészbukra a viccet: „Szar a rövidtávú emlékezetem. És ráadásul még a rövidtávú emlékezetem is romlott.”) Az agg színész alig tudja megtanulni a szöveget, de közben eljut a színészi minőség csúcsára, hogy: nem MINTHÁZIK sztanyiban (figyelem, szakzsargon érkezett a külső harmadikra), és nem JÁTSZIK, csak egyszerűen OTT VAN – és JÓ. Majdnem minden öreg színész, jó színész. Persze az alkalmatlan rendező még őket is el tudja rontani, de a példa kedvéért tegyük fel, hogy vannak alkalmas rendezők is a pályán. Régebben láttam egy orosz színház Csehovját, és benne Firsz 90 éves volt (!), nem játszott semmit, mégis sugárzott róla az otthagyottság magánya. Ugyanezt láttam a Kolozsvári Színháztól, ahol szintén 90 fölötti volt Firsz, és eljátszotta (rosszul) azt, ami pedig ritka adottsága volt – az élemedett vénséget. És kurva szar volt, szegény. Nézd meg Jean Gabin öregkori filmjeit, nem csinál semmit, csak simán jó a szerepben.
Nem leszünk a boldogtalan öregségben bölcsebbek, ne reménykedjünk ebben. Nincs ilyen összefüggés. Mindkét dologban csak a fájdalom van, és nem kapsz a fájdalomért cserébe semmit. Még igazi, szívből jövő önsajnálatot sem. Ilyenkor a boldogtalanok elkezdenek poénkodni, gyakós vicceket mesélni (föltenni a fészbukra) ami a boldogtalanságukból fakadó pánik álcája, és ami mögött szabadon tombolhat a fájdalmuk, meg a félelmük az öregedéstől és a haláltól. Az ilyen boldogtalanok aztán kutyát vagy macskát szereznek, és az állattartásba menekülnek a magány, meg a fölöslegesség érzete elől. Vesznek egy állatot, hogy legyen nekik valakijük, akiért élhetnek, és hogy ne vegyenek tudomást a boldogtalanságukról, öregedésükről, és a közeledő halálról.
Sok ilyen boldogtalannak viszont remek humora van. Pedig a boldogtalanság, meg az öregedés, pláne a halál – nem valami vicces dolog. De ők humorosak. Minden sztorijukat Buster Keaton-os pókerarccal mesélik, szinte csodálkozva, hogy: hogy is lehet ezen nevetni. És ettől lesz igazán nagy a hatás. Kitűnő komikusok az öregedő, haláltól rettegő boldogtalanok – jót tesz a boldogtalanság a bohóc szakmának is. Boldogtalanok a nagy komikusok, akik azért szellemesek, mert látják az élet értelmetlenségét. Pengeélesen vág az eszük.
Szeretem a boldogtalanokat. Meg az öreg bohócokat. Meg a halandókat. nfl
