PUZSÉR – ALFÖLDIRŐL. A tegnapelőtti műsorában azt állította a kritikus, hogy Alföldi rendezései a blöff kategóriába tartoznak. Puzsért én nagyon bírom, 90%-ban egyet szoktam vele érteni, csak amikor az indulata annyira előre fut, hogy félrelöki az intellektusát, akkor kellene hidegvizet zúdítani a fejére, mint a túlhevült golyóscsapágyra. Aki már hajtott lovas szekeret, tudja, milyen az, amikor túllódul a szekér, és beletorlódik a ló farába, rosszabb esetben a csánkjába. No, ilyen a Puzsér is, amikor elkapja a nagylöttyös indulat. Alföldiről már elég sommás véleményemet tettem közzé ezen fórumon is, de azt mégsem fogadom el Puzsértól, hogy a rendezései blöffök lennének. Alföldi rendezőként és színészként egyaránt nagyon tehetséges. Mert a színház nem múzeum, a díszlet nem skanzen-elem, és mindig a jelennek szól, tehát mért ne lehetne Kreón nyakkendőben! Nézhettétek a tévéhíradóban, hány vörös- és narancssárga nyakkendős „kreón” vonult a napokban, dölyfösen a vörös szőnyegen, hogy Putyincaezár ágyéka elé térdeljen, aki atyaian simogatta meg a buksijukat. Alföldi rendezésiben szikráznak az ötletek, és a szituációk átgondoltak. Én személy szerint, a vele való tapasztalataimra támaszkodva úgy gondolom, hogy Alföldi jellemével van gond. A narcisztikus puhányságával. DE az ő emberi minőségtelenségét el kell választani a művészi értékeitől. Ahogy Adyt se elegáns dolog a vérbajának és borisszaágának kontextusában emlegetni; vagy a Szabó István kitűnő filmjeit sem úgy kell nézni, hogy a rendezőjük amúgy besúgóként még túl is teljesítette a BM elvárásait. Abban viszont igazat adok Puzsérnak, hogy A. megjátszott szerénységgel fogadja azoknak lihegését, akik valamiféle barikád tetején szeretnék látni. Egyesek a daphnéi orákulumnak vélik őt, aki látja a jövőt; s aki eljött, hogy ítéljen elevenek és holtak fölött, és aki örök életet ad azoknak, akik benne hisznek. S akik babérkoszorúkkal ékesített ökröket áldoznak Alföldi tiszteletére, de megkövezik azokat, akik: gyenge jelleműnek, lefelé rúgó, fölfelé nyaló gerinctelennek mondják – ahogy én, tapasztalati alapon annak tartom. Lehet Alföldi szeretni és megvetni is, de ő nem az a figura a szakmában, akinek művészetét blöffnek lehetne minősíteni. nfl
