Riportok a kanadai vadonból

AZ  ÖREG  HÖLGY  LÁTOGATÁSA című Dürrenmatt dráma probléma-felvetése jár az eszemben napok óta. Hogy a rendezők, és – ebből következően a nézők is – hajlamosak igazat adni Klara Zachanassian-nak. De ha Alfrédot morálisan elítéljük, ugyanígy el kell ítélnünk az emberiség hétmilliárdjának felét. Mindazokat, akik anyagi haszonért, vagy jobbulásuk érdekében elfogadtak az élettől bármi anyagi előnyt. Mert mi a bűne(?) Alfrédnak? Hogy nem a szerelmét vette feleségül, hanem a gazdag szatócs lányát. Mert könnyebb és gondtalanabb élet mutatkozott így, mintha  a saját problémája mellé még nyakába vesz egy másik problémát – a lány problémáját. És ezért őt NEGYVEN ÉVVÉL KÉSŐBB (!) meggyilkoltatja a hajdani szerelme. És a néző ezt elégtételéként, katarzisként éli meg. Belegondoltunk-e például, hogy az a rengetek menekült fiatalember, aki a jobb élet reményében özönlik, hány felcsinált lányt hagyott ott Afrikában, vagy bárhol. Mekkora hazugság és önbecsapás, ha nem így akarjuk megfejteni Alfréd „bűnét” is. Eddig kétszer játszottam el Alfréd szerepét, két különböző színházban, és egyszer sem tettem fel magamnak ezeket a kérdéseket. Mert alkalmazkodtam a  világ erkölcsi egyoldalúságához és kizárólagosságához. Alfréd volt az a szerep, amivel elbúcsúztam a színpadtól. Egyúttal attól a kiszolgáltatottságtól is, hogy mások által írt szöveget mások utasításai szerint oldjam meg. Innentől kezdve majd az általam írt szöveget fogják MÁSOK elmondani. nfl