LIBERÁLIS? Amikor megtudtam, hogy Puzsér is ezt a témát cincálja szét a SzNObjektívben, megelőzendő az esetleges átfedéseket, a második bekezdéstől kezdődő részt még tegnap délután megírtam. És a műsort látva példaértékű volt számomra, hogy két vélemény hogyan tud ütközni, mely vélemény-tulajdonosok ha nem is észak fok, idegenség, de nincsenek is azonos oldalon, pontosabban Puzsér szerintem az egyetlen független publicista, míg a másik a témában mélyen érintett politikus. Ezt az egymást megértő, és higgadtan érvelő vitamódszer kellene mindenhol, s ezen a közösségi oldalon is gyakorolni, akkor nem lenne az a rengeteg ostoba gyalázkodás. És a higgadtan érvelés még Puzsér figurájában is új szín volt. Megtartani! de nem eldobni a szenvedélyességet sem, mert az is fontos érték lehet.
Érett koromba érkezve, amikor kis túlzással talán már világnézetem is volt, számos liberális elemet fedeztem fel a gondolkodásomban. Majdnem annyit, mint magyarságtudatot, honszerelmet, s egyéb reformkori érzelmet. De elérkezett 1994-es választás, amikor a magát addig szabadnak hirdető párt összeállt a korábbi „rendszergazdával”, és akkor mindenki, aki várt valami újat és jót ettől az új világtól, pontosan annyira esett kétségbe, mint amennyire a helyzet megkívánta. Pedig semmi meglepő nem volt ebben, hisz, ahogy a népi bölcselet tartja: suba a subához, guba a gubához. Sokak számára világossá vált, hogy kik is valójában a magyar liberálisok, s attól naptól kezdve, ez az eszme ugyanolyan távolba szökött tőlem, mint a konzervativizmus. Már az sem okozott megütközést, hogy a 2006-ban kivezényelt, azonosító nélküli rendőrség sajátos érvelési logika mentén fejtette ki az akkori kormány álláspontját – szarrá verte a járókelőket. És a liberálisok nem emelték fel szavukat; nem hivatkoztak az emberi jogokra; a járdán békésen gyaloglók jogára, s azok jogára, akiket a cukrászdából, a narancsszörpjük mellől rángattak el. Azon az októberi napon a hatalom a saját érvrendszerét, a gumibot mellett gumilövedékkel egészítette ki. Mindez már nem okozott nekem csalódást – hisz a semmiből nem lehet semmit kivonni. Talán innen (is) eredeztethető a soha, sehova nem tartozó nomádságom, bár őszintén szólva korábban sem volt problémamentes a viszonyom a társadalommal. És ma már mindkét oldalon vannak, akik gyűlölnek, és beszólogatnak nekem. Akik csak a saját véleményüket szeretik visszahallani, –olvasni, már úgyis rég leléptek, töröltek, és sóval hintették be a fészbuk posztjaim helyét. De a akik elfogadják a független véleményt, még ha nem is osztják, de akár vitatkoznak is vele – ők maradtak, Vagyis, Te, Ti. És mondok itt a végén valamit: a fészbukon MINDKÉT OLDALRÓL vannak (többnyire ismeretlen) barátaim is, tehát nem egy vélemény-buborékban vagyok, ahogy fájóan sokan. A magam metafora-rendszerére lefordítva: ők – a buboréklakók – mind egyetlen karámba vannak terelve. Márpedig a legelőnek nyitottnak és szabadnak kell lennie.
És mostantól ismét sokáig hallgatok. Visszatérek a havasokra, az esztenába, a nyájamhoz. Nehogy rátörjön a toportyán. nfl
