Riportok a kanadai vadonból

„NEM   OLVASOK  VERSEKET”, vezette fel az ATVn Kárász Róbert a tegnapi beszélgetést, ami azt jelenti, hogy ő: A) vagy sík hülye, vagy- - - B) pont híján az A) pont marad érvényben. Mert a műsorrend szerint a következő beszélgetőtársával a Költészet Napját kellett volna népszerűsíteni, amihez az általa kéretlenül kapott önvallomás biztosan nem célravezető. De még mindig nem pillantottam a képernyőre, lehajtott fővel könnyeztem, no, nem semmi olyan, csak hagymát aprítottam a tyúkpörkölthöz, mert a szomszédasszony mondta, hogy nagyon öreg ez a tyúk, legalább négy órahosszáig kell főnie, s így már reggel nyolckor fel kellett tennem. De amikor a riportalany vette át a szót, s elmondta, hogy a rendezvényen fellép majd Ladik Kati is, személyes érintettségem okán mégiscsak a készülékre pillantottam, de a könnyeimen keresztül – ismétlem, nulla érzelem –, a hagyma keltette könnyeken keresztül csak elfolyó betűket láttam, s így most nem tudom az illető nevét. Aki, föltételezem, valami irodalomban térdig gázoló fazon lehet, de mire letöröltem a könnyeimet, már el is kapták a képernyőről a nevét, de nem is ez a lényeg, hanem hogy a könyVek eladási példányszáma – vers, próza egyaránt – koránt sem csökkent olyan mértékben, mint ahogy az E-könyv megjelenésekor vélték. Oké, ennek örülök – és a hagymám felé fordultam, nehogy elvágjam az ujjam, s azt hallom, hogy úgy folytatja az irodalmi akárki, hogy- - - de ekkor Kárász ismét bele privatizál, és meg akarja indokolni, hogy ő mért nem olvas verseket, amivel megint csak az általam vélelmezet A) pont érvényességét erősíti. Mert egyrészt ki a faszt érdekel, hogy te mit NEM OLVASOL, hisz ez a műsor épp a költészet és az egyéb irodalom népszerűsítésre készült. De szerencsére a beszélgetőtársa belefolytja a szót, és folytatja, hogy továbbra is ugyanolyan számú címszó és kiadvány jelenik meg évente, bár a versek valóban (és itt fölemeli a kezét, hogy megelőzze a műsorvezető ezzel kapcsolatos reflexióját), a versek valóban csak pár száz példányban kelnek, de az ismert írók könyvei is ma már csak 3000-4000 ezerben. Itt egy kicsit valódi könnyek tolulnak a szemembe (nem, viccelek), mert eszembe jut, hogy kétezerben az alaszkai útikönyvem 5000 példányban jelent meg, s ha nem is azonnal, de egy szálig elkelt, és ma ott van számos magyar olvasó polcán, Dél-Afrikától Alaszkáig. De vissza a műsorra: a nem-tudom-kicsoda azzal fejezte be a mondatát, hogy a nagyobb kiadókhoz szépirodalmi alkotással CSAK ISMERETSÉGGEL lehet bekerülni. Ledobtam a kést, hagymát: hogy mi van? Már a kiadóknál is? Mert, hogy ez a félhülye Kárász ismeretséggel került a tévé csatornájára, ezt ma már kétszer bizonyította, és a kösz-tévéken is percenként látjuk a kontraszelekciót. De hogy a kiadóknál!- - - Én meg retrográd módon évekig javítgatok egy szövegemet, mielőtt elküldöm valamelyik kiadónak (nem válaszolnak), miközben elég lenne egy ismerőst találni. Itt közbe kell szúrnom, hogy miután a Holdvilágnézet-et elfogadta a Forum, még sem az igazgató, sem én nem tudtuk, hogy bár nincs személyes ismeretég, viszont az ő apját ismertem, de ez semmi mást nem bizonyít, mint hogy nem vagyok már nyeretlen kétéves. Azonban mielőtt a riportalany az ilyenféle belterjesség egyéb szürke árnyalatait elővezette volna, kikapcsoltam a tévét. Nézzük azt a hagymát meg az öreg tyúkot. nfl