SZABAD A VÁLASZTÁS. A kávéautomata a szabadkai váróterem sarkában állt, kopottan, mint valami lestrapált prostituált. Még félóra volt a buszom indulásig, gondoltam, megiszom egy keserű kávét. Bedobtam a pénzt, és megnyomtam a KÁVÉ, CUKOR NÉLKÜL, kafa bez secera gombját. Berreg a gép, lehull a műanyag pohár, csorog a kávé, kiveszem, megkóstolom. S majdnem kiköpöm, olyan édes. Talán tévedésből másikat nyomtam meg, gondoltam, és jobban figyelve megismétlem a folyamatot. És jövend megint a kávé, negédesen. Hátha felcserélődtek a feliratok, és ahol az édes van, ott lesz a keserű, gondoltam naivul, és megnyomom a KÁVÉ, CUKORRAL kafa sa secerom feliratot – ugyanaz. Hátha borravalót kér a gép, és bedobok még egy érmét, s még meg se nyomom valamelyik gombot, a gép, a korrupt féreg, adott- - - még egy édeset. Megiszom azt is, de ekkor már be vagyok kattanva: a csak-azért-is hajt. Pénzt váltok, s markomban az apróval, vissza az automatához. Ha így nem értünk szót, beszélhetünk másként is! csikorgatom a fogam, és mielőtt újabb érmét dobnék be, jól oldalba rúgom az automatát, majd ártatlan arccal nézek szét, és mosolyt erőltetek az arcomra, miközben eszelősen kigúvadt szemmel szegezem előre a mutatóujjam, és olyan erővel nyomom meg a KÁVÉ TEJJEL kafa sa mlekom gombot, mintha valakinek a szemét akarnám kitolni. És megint ugyanaz – édes kávé. Ezt is megiszom, és koffein-túladagolástól kábultan próbálkozom a TEA, CIRTOMMAL kafa sa limunom felirattal, és kitalálhatod, hogy mi történt. Hát az. Ugyanaz. Ugyanazt a negédes kávé. Mert az embernek mindig csak látszólagos választási lehetősége van, de lényegében mindig ugyanazt kapja – gyomorfordító szart.
Utóirat, s végül egy javaslat. Ha nem akarod elcseszni a hétvégédet, menj el egy könyvesboltba, vagy vedd ki a könyvtárból Jonas Jonasson frenetikus regényét: Az analfabéta nő aki tudott számolni, mert nem hogy vicces – ha csak az lenne, a kezembe sem vettem volna – hanem a groteszktől az abszurdig a humor legszebb billentyűin zongorázik, és olyan ereje van, hogy eszedbe sem fog jutni belenézni a tévébe, hogy ott az analfabéta nők és férfiak hogyan számolgatják a parlamenti helyeiket. Ja, és nem azért bíztatlak erre, mert az alacsony részvétel állítólag a Fideszt segíti, mely az egyetlen párt volt valamikor életemben, amelyben hittem. Nem, nekem mindegy. Mert ha abban reménykedsz, hogy egy olyan párt kerül majd hatalomra, mely nem az emberi fajból kerül ki, amely fajba – a többi majomfajtához hasonlóan – evolúciósan bele van kódolva a lopásra való belső kényszer, szóval, ha azt reméled, hogy ilyen párt kerül majd hatalomra, akkor dobd a fenébe a könyvet, és válassz, mert szabad választani, csak éppen mindegy, hogy melyiket választod, hisz az elefántok még nem választójogúan (nem is sok van belőle errefelé, bár valamivel több, mint tiszta kezű politikusból), márpedig ha az Elefántpárt ott lenne a listán, egész biztosan én is félredobnék mindent, és rájuk szavaznék, mert az elefántok az egyetlen faj Noé bárkájáról, amely fejlődéstanilag nincs megfertőzve a lopás kényszerével. Szabad a választás. nfl
