KERESTEM A HELYEM abban a világ zűrben, valamikor a 2000es évek végén, és egyik előadás után bejött hozzám az öltözőbe 1 alacsony fazon, és furcsa akcentussal dumált. Ismerős volt az arca: előtte már láttam a róla készült dokumentumfilmet, hogy részt vett a délszláv háborúban, és a Chico-ban saját magát alakította, ilyenformán akár még kollégának is tarthattam. Utána ez többször megismétlődött: beszélgettünk az öltözőben, és meglepett, mennyire lecsekkolta a figurámat, mert gondolom, másképp nem lehetett volna olyan bizalommal felém, hogy elmondja: csapatot szervez Dél-Amerikába, és hallotta, hogy szeretek utazgatni, s kérdezte, van-e kedvem velük tartani. Tétováztam, bár oly módon vonzott a dolog, hogy – miként elmondta – ott lesz a csapatban Magyarosi Árpi, akivel előtte már szintén találkoztam 1 bulin: ő gitározott, én meg a háttérben 1 rossz csévézetű basszuson kísértem, de a basszusom olyan hamis volt, basszus!, hogy legfeljebb a holddal lehettem harmóniában. Eduval való találkozásom után, már kezdtem komolyan megfontolni, hogy velük megyek- - - és itt pottyant deuszba a masina: szerepet kaptam 1 tévéfilmben, s emiatt lemondtam az utat. Pár hónap múlva jött a hír, hogy a Edut és Magyarosit, s még 1 személyt, valami kreált vád alapján kivégezték, Tóásó Előd pedig kábé 5 évet ült az ottani börtönben, Lukács Csaba szabadította ki, az Andok bércein át. nfl
