MELY SZAVAKAT nem használom soha, s ez alól még a karácsony sem nyerhet kivételt, bármennyire is tisztelem azokat, aki hisznek:1.„áldott”2.„boldog”3. „meghitt.” Ezek a szavak számomra túlontúl emelkedettek, s rájuk tapadt valami olyan időpor, vagy penész, ami engem émelygéssel tölt el. Nemes az a penész, mint a tarcali barátom pincéje- - - de a penész az penész. Használom helyette a „kellemes” és „békés” szavakat. Jókívánságban eddig tudok elmenni, ha az őszinteség vadonában akarok maradni. Mindez a- - - no, itt is bajban vagyok, mert a „szent” szó is kiveszett a szótáramból, pedig a Sacra Corona-béli munkámat szertettem- - - szóval, az este, ahogy már utaltam rá, egész este a holdat nézem, és sajnáltam, hogy annyira lefogyott. Csak nem beteg? Mert holdnak lenni sem lehet csupa élvezet. Különösen karácsonykor. Ott van fent a hidegben. Elmúlt az idei Karácsony. A sokadik. Amikor a Sarkkörön haladtam át, volt ott 1 tábla, hogy ez a Télapó otthona. Ületi fogás, nem is túl eredeti. Elhúzott végre a piros ruhás apóka, nem rázza szaloncukron hízott seggét az áruházak bejáratánál, gépi hangon danolva a dzsinglbelzt. Most már a hajléktalanok is hiába veszik fel a zsaroló-kolduló ünnepi tartásukat, elmúlt a szeretet évada, most már majd felgyújtják őket a padokon, ahol újságpapírba takarózva éjszakáznak. Épp a napokban hirdettek ítéletet egy ilyen emberféleség fölött, aki 1 este 2 hajléktalant vert agyon. Kesergett a nép, hogy idén nem fehér a karácsony, hogy mostanában csak ritkán fehér. Nekem ugyan nem hiányzik! csak megfázik az ember. Ahogy ezt írom, most is köhögök s fulladok, és a köhejem alig csillapodik. Nem fehér ez a köhejes karácsony, koromfekete, de az a jó benne, hogy majd elmúlik, s utána oda lehet lökni az ajándékot az asszonynak: vidd a padlásra, vidd serényen, nyikorgó korárral öledben, ne is lássam! Vagy jobb esetben azt az ajándékba kapott libaszar-zöld fazekat vagy piros sálat vissza lehet cserélni elektromos vécékefére. A zsebtolvajokra jövő karácsonyig ínséges idők várnak. Ne sajnáljuk őket, bár ők szezonmunkások, és valóban a létfenntartásukért küzdenek. Elmúlt a karácsony, a hajléktalanok pedig, akik békés űrlényekként szállták meg az ünneplő várost, most visszamennek a parkok padjaira, vagy az erdőbe, a bádogkunyhóikba – a szabadságba. nfl
