A MUGABE-vérengzés (Németh Jenő batáromnak, 2 rövid részlet a Holdvilágnézet című regényemből) (22. oldal)Mondom, pillanatnyi volt csak a nyugalom, mert ahogy hátizsákommal ballagtam a sugárúton, s az egyik kirakatban megláttam egy működő tévékészüléken a breaking newst, hogy Mugabe elnök embere, Shiri alezredes és vörös sapkás 5. brigádja iszonyú vérengzésbe kezdett Matabeleföldön- - -
- - - Kénytelen vagyok kilépni a regénybéli időből, és a jelenbe szökkenni, mert most, 2017. november 15.-én, ahogy e sorokat írom, s közben a lehalkított tévé ott villog a sarokban, magára vonva a figyelem, és most is RENDKÍVÜLI HÍREK! felirat sikít, felhangosítom a tévét, ahol Moyo vezérőrnagy nem sokat mojol, hanem határozottan bejelenti, hogy a mai napon, 37 év után katonai puccsal megbuktatták Robert Mugabe elnököt. Jelenleg még házi őrizetben van, de majd jön a rögtönítélő bíróság – ezt is ismerjük, Csauseszku sztori által.
(45. oldal) Bulawayoba érkezve már látszott a Mugabe újabb vérengzésének következménye. Többfelé hullák hevertek a fal mellet, szinte tapintható volt a rothadásból áradó meleg nyirkosság. A buszállomásra bicegtem. A városban többször találkoztam olajos szemű vörös sapkás egyenruhásokkal, kis katonai kocsikon száguldoztak, vagy gyalog, AK 47-es gépkarabéllyal a nyakukban, farkaskutya-korcsokat vezetve. A hőségben kutyáik májszínű nyelve nyakkendőként lógott nyitott pofájukból. Négy fekete egyenruhás vert egy fehér férfit, aki úgy harcolt, mint kutyafalkával a sarokba szorított macska. Tudta, hogy reménytelen, mégis harcolt. Aztán puskatussal leütötték, és akkor már nem harcolt, s az egyenruhások ezt rendben lévőnek tartották. Tovább akartam menni, de észrevettek. Darabig gyanakodva méregettek. Meglátták a mankót, közömbös arccal nézek el mellettem.
Csak másnap reggel indult busz Livingstone-ba; nem mertem szállodában tölteni az éjszakát. A buszállomással szemben lévő parkban leültem, holdárnyékban a fa alá. Többen siettek keresztül a parkon, senki sem vett észre. Féltem. Nem a bántástól, fájdalomtól vagy haláltól való megszokott félelem volt ez, hanem rettegés valamitől, ami láthatatlan és kiszámíthatatlan. Amitől nem tudsz védekezni, mert nem tudod, mitől kell védekezned. Aki még nem érezte, nem is tudhatja, ez milyen.
Vörös sapkások jöttek a járdán, géppisztollyal nyakukban, 2en voltak, csak ezt láttam. A fekete bőrű ember olyan, mint a vad, éjjel is lát. Észrevettek. Odajöttek. Igazoltattak. Éreztem leheletükön az alkoholszagot. Olyan mereven néztek rám, mint a vizsla, aki vadat áll, és azt mondták, ha nem adok 500 dollárt, agyonlőnek. Adtam volna, de akkor leleplezem a köveket. Mert a pénz, ahogy te is tudod, a talpam alatt volt. Már emelték a puskacsövet, s rekedten rám ripakodtak:
–Fucking, you white shit!
Minden tagomban remegtem, és azt gondoltam, hogy ez lesz az utolsó mondat, amit az emberiség üzen nekem, a betegesen fehérnek, 1 fekete száj által- - -
Felemeltem a kezem, és mondtam, hogy oké, mindjárt adom a pénzt. És kinyitottam a táskámat. Belenyúltam, jól megmarkoltam a dawa-t, a varacskos disznó kisagyarát, és az előttem álló fekete szemébe döftem. Ordítva összegörnyedt. A másik, pillanatra megdermedt, mint a madár, ha kígyó szemébe néz, aztán hátralépett, lőni akart. De nem ismerte jól az AK 47-es kibiztosító gombját, s mire megtalálta volna, elmetszettem a torkát. A varacskos kan agyar tompa ütéssel hatolt be a torkába, egy rántás: testén rángás vonaglott végig. Hörögve fröcskölt belőle a vér, térdre esett, majd hasra, és elnyúlt mozdulatlanul. El akartam menni, de eszembe jutott, hogy a személyleírás alapján holnap könnyen megtalálnak, visszaléptem, és a másik muksó torkát is elmetszettem. Hallottam a halk csikorgást, amikor az agyar éle áthatolt a bőrön és a porcon, aztán egy sziszegés következett, olyasmi, mint a nyálelszívó hangja a fogorvosnál.
Amikor végre annyira összeszedtem magam, hogy mozdulni bírtam, sietve elindultam, aztán pár lépés után megálltam, hátranéztem. A lombok közt átszűrődő holdfényben láttam a földön fekvő két sötét púpot. nfl
