GYEREKKORI EMLÉK. Amikor a nagybácsim megvette a csiszológépet, és beállította a spájzba, mert máshol házban már nem volt hely, és amikor a nagynénim megtudta, hogy ennek a csiszológépnek milyen lapos a teteje, azt mondta: jaj de jó, legalább lesz mire pakolni a befőtteket. Amire a nagybácsim azt mondta, hogy az apád faszát fogod te az én csiszolómra rakni a befőttedet, és kibaszta az ablakon az egyik befőttes üveget, mire a nagynéném, hogy hát: aminek ilyen lapos a fedele, mint ennek a csiszológépnek, arra pakolni is lehet. Ott van például a tévé, mondta a néni, arra is milyen szépen elfér a Velencéből kapott kis gömb, amit ha megráz az ember, hó hull belőle. Meg a frizsiderre, amire- - - és akkor közbevágott a nagybátyám, hogy ugyan hagyd már a hülyeségeidet, és ne általánosíts, mert nem mindenre lehet pakolni, aminek sima a teteje.
Egyszer aztán valakik belopóztak a bácsi műhelyébe, ellopták a csiszológépet, és a bácsi attól kezdve mindig szidta a cigányokat, mert azokra gyanakodott. És én is elkezdtem szidni a cigányokat, mert annak ellenére, hogy nem szerettem a bácsit, de a példáját követhetőnek véltem, és egyébként is már tizennégy éves voltam, s nekem is szükségem volt valakire, akit utálhatok. Mert az csak egy dolog, hogy a bácsit nem szerettem, da az utálat mégis csak felnőttesebb és vagányabb dolog, mintha csak simán nem szeretünk valakit. Pedig valójában az volt az én véleményem, hogy a cigányok is ugyanolyan emberek, mint a többiek, de azért még nem kellene ennyire utálni őket. nfl
