SZÍNÉSZNŐK SZEXUÁLIS ZAKLATÁSA. (Amikor ezt a jegyzetet reggel megírtam, még nem került nyilvánosságra, hogy a szóban forgó rendező Marton László, a Vígszínház volt igazgatója. Ezért a jegyzet első fele általában foglakozik a problémával. nfl) Minden eddigi posztomban világossá tettem az elmúlt években, hogy mennyire undorodom a hatalmi visszaélésektől, legyen az politikai, vagy sima köztörvényes, mondjuk rendőri túlkapás, vagy egy igazgatói visszaélés. Ezt azért hangsúlyoztam, nehogy az a hamis látszatot keltsem, hogy a bántalmazók oldalára álltam. Csak hát valami fals nekem ebben a nyugatról induló „epidémiában”, hogy azt az amcsi producert elkapták végre, miközben évtizedekig mindenki tudott az üzelmeiről, és ha nem is helyeselte, de elfogadta a ténykedését, most a pasi valamiért meggyengült, elvesztette a magas politikai körökben lévő fedezőit, s máris kiadták rá a kilövési engedélyt. És ahogy a hír ideért, nálunk is megjelentek olyan színésznők, akiket ez, vagy amaz a rendező „bántalmazott.” Ami bizonyára meg is történt, hiszen én is ebben a szakmában töltöttem el életem legjavát. De ez nem egy demokratikus szakma, hanem erős hierarchiára épül, ahogy az igazgató – rendező – színész láncolatban az utóbbi legalul van Persze az igazgató fölött is vannak láncszemek, és a színész alatt is, de most maradjunk belül ezen a láncolaton. Ezzel csak azt akarom sugallni, hogy nem kell ahhoz erőszakot tennie az igazgatónak, még csak verbálisan sem, hogy a színésznő úgy érezhesse: úgy juthat előre a pályán, ha szétnyitja a lábát, mert hát ő is ismeri azt a mondást, hogy: mit is csinál az erősebb kutya. Ő persze nem érzi magát kutyának, bár némely igazgató kutyába sem veszi a színészeket; nem érzi magát semmilyen állatnak, de állatira szeretné eljátszani pl. a Marica grófnőt, ami már arisztokratikus szerep, és az által a társulaton belüli hierarchiában is előbbre sorolódat. Inkább tehát szétnyílt az a láb, ott az iroda sarkában elhelyezett díványon. No, azért helyeztem múlt időbe az előző mondatot, mert abban a 35 évben én egyetlen irodában sem láttam ilyen díványt, de attól még a múltban ez így működhetett. De vissza a jelenbe: most egyszerre előállnak 20 évvel ezelőtti bántalmazással, meggyanúsítva például a Vígszínház volt igazgatóját, Marton Lászlót, és még ha ezek a cselekmények morálisan ( és helyesen) elévülhetetlen bűnök, hogyan lehet ezt bizonyítani? Nem lehet, csak rágalmazni, kinyírni. Hiszen ez egy olyanfajta korrupció, ami nem pénzzel történik, és többnyire két ember között zajlik, mely két embernek érdeke, hogy ez ne tudódjon ki. De miután, ha megtörtént a „dil”, és a színésznő eljátszotta pl. Marica grófnőt, és már rég le is került repertoárról a darab, de ha 20 év múlva bosszút akar állni a rendezőn vagy igazgatón, elég annyit mondania, hogy ez meg ez történt 20 évvel ezelőtt. És mivel ez a dolog most trendi, hiszen nyugatról jön, egyenesen a filmvilág Kánaánjából, és a magyar mindent beszop, ami nyugti (itt a „beszop” szót helyén kell értelmezni), máris elő lehet venni az a régi esetet. Elmondani az első újságírónak, vagy föltenni a FBra, és elindulhat a „csirkebuli”. (Az idézett szó a Kakukkfészekből van, ami azt jelenti, hogy a csirkék is azonnal megérzik, hogy ki gyengül el, ki támadható, és elkezdik halára csipkedni. A darabban ezt emberek teszik egymással.) Amíg erős az a rendező, és politikailag vastag hátterű, addig ezek a vádak lepattannak, lesorvadnak. De ha gyengül, máris előjönnek a csirkék, és csipkedi kezdik. Tavalyelőtt egy sikeres úszóedzőt iszonyúan megrángatott a média, mert kiderült, hogy ötvenöt évvel ezelőtt (!) a bíróság elítélte, nemi erőszak vádjával. Nem tudjuk, a valóságban is megtörtént-e az erőszak. Abban a korban még voltak előre megírt ítéletek (A tanú), kivégzések, hatalmi koncepció szerint is. Valamivel később egy homoszexuális úszómenedzser fiúkat hozatott ki a börtönből és azokkal hetyegett. Ezzel egy időben egy másikról is kiderül: pedofília, szado-mazo és még több olyan dolog, amire Sade márki is cuppantott volna: wow, hogy ez nekem nem jutott eszembe! Egy közismert színészkollégám (nem hatalmazott fel, hogy kiadjam a nevét) lányát, aki jobb időt úszott annak idején a későbbi világbajnoknál, az edzője tönkretette. Megroppantotta a gerincét, soha többé nem mehetett vízbe. Vissza a megrángatott úszóedzőhöz: nem tudjuk, ötvenöt évvel ezelőtt pontosan mi történt. Ami tény (olyan szigorú tény, mint a tíz aranyérem, amit a csapata nyert), hogy elítélték, tehát meglakolt a tettéért. A közvélemény nekiesett, széttépték. Csirkebuli. Amíg erős volt, a nevéről nevezték el a stadiont, aztán jött az a hír, s már kalapáccsal verték le nevét a stadionról, és megindulhatott a csirkebuli. Abban az időszakban, ha egy exhibicionista nő be akart kerülni valamelyik bulvárműsorban, csak felnyújtotta kezét, hogy öt is megerőszakolta ez a szatír edző. Hogy mikor? Hát 50 évvel ezelőtt. EZZEL NEM MENTEM FEL SEM AZ ÚSZÓEDZŐT, SEM AZ AMCSI PRODUCERT, de ezt a rendezőt sem (aki a hírek szerint a fent említett ismert személy), akit egy másik rendező felesége (!) most elővett 20 év után. A fenti jegyzetemben csak a körülötte lévő bugyogást próbáltam érzékeltetni, és hogy miként bizonyítható (vagy nem) egy 20 évvel ezelőtti verbális, vagy valóságos inzultus. nfl
