Riportok a kanadai vadonból

S Z Ö R N Y E T H A L T? ? Csak a tegnapi napon háromszor hallottam ezt a hat órai híradóban, tíz perc alatt, három különböző hír kapcsán. 1. a motorbaleset, 2. a lezuhant hegymászó, 3. a BAH csomópont. Mind „szörnyethalt”. Ez már kezd olyan lenni, mint a „tette hozzá az” akárki, vagy minden időjárás-jelentéskor „ a napsütésé/nem a napsütésé lesz a főszerep” (zzzmeg, megint nem énrám osztották!) Most a „szörnyethalt” a sláger. És egyáltalán, honnan tudja valaki – pláne egy hírszerkesztő –, hogy AZ a pillanat szörnyű? Amíg nekem hitelt érdemlően nem bizonyítja valaki, hogy amikor ÁTÉRT, akkor szörnyű fogfájása lett, vagy fejfájás gyötörte, vagy három albínó holló vájta csőrével a heréit, addig senki ne dumáljon nekem arról, hogy odaát szörnyű, s hogy szörnyethalt. Ki az az utazó, aki azzal a hírrel jött vissza, hogy ssszátok meg, ne utazzatok el oda, mert az valami szörnyű volt! És nem csak azért volt szörnyű, mert nyáron becsődölt a Mennyország Turiszt (balra a második ajtó), és az utazási irodák ott felejtették az utasokat, szállodai ellátás nélkül. Ezek joggal mondhatják, hogy szörnyű volt. Mert ott jártak, látták, visszajöttek. De egy hírszerkesztő mire alapozza ezt az állítást? Ne akarja senki, hogy döntő BIZONYÍTÉKOT hozzak e KÉTSÉGRŐL, Hamlet ide vonatkozó monológjából. Amit nem tudunk, arról jobb, ha hallgatunk, s nem látjuk el ilyen, a halálra nézve dehonesztáló és teátrális szavakkal. Mi az, hogy szörnyet halt? Hátha éppen olyan a halálba érkezés pillanata, mint mikor hónaljig érő hideg vízből egyszer csak egy pálmaligetes szigetre érsz, ahol bronzbarna bőrű lányok muzsikálnak neked ukulelén. De azt a Mennyország-sztorit sem cáfolta senki, persze nem is erősíttette meg. „Sem cáfolni, sem megerősíteni nem szeretnénk” az pedig az a hírolvasói fordulat, amikor a politikusok el akarna sumákolni valamit, és ezt a hírolvasó és –fogyasztó is tudja, de úgy csinálnak, mintha nem tudnák. nfl