Ü B E R M E N S C H. Majd a második bekezdésben kiderül, miért választottam címül ezt a szót a mai jegyzetemhez. Tegnap internáltam- - - ja, hogy ennek a szónak van egy bukéja- - - hát igen, vannak, akinek a Gulág meg a Kistarcsa ugyanúgy fáj, mint másoknak másfajta deportálás, ATTÓL FÜGGŐEN, HOGY A FELMENŐIT MELYIK OLDAL NYOMORÍTOTTA MEG. Szóval, internáltam – INTERneten posztoltam – egy jegyzetet, amiben még csak nem is a vizes vébéről, de annak egy órájáról: a megnyitóról jutottak eszembe gondolatok, és már a negyedik sornál magam is leágaztam a filmművészet és más irányokba. Mióta kívül kerültem a társadalom keretein, és egyik oldalhoz sem kötődöm, sem érzelmileg, sem egzisztenciálisan (korábban is csak érzelmileg kötöttem, de abból már rég kigyógyultam), azóta igyekszem egyforma mércével megítélni a politika felhangokat- - - mert hiszen láthattuk ebből is – minden politikai felhangot kap. De hát ott van az a fránya kettős mérce. Nietzscse, amikor megírta az Imigyen szóla Zarathusztra című fő művét (saját kiadásban jelentette meg, mert nem volt rá kiadó) akkor nem is gondolt arra, hogy az „übermensch” szót a halála után 33 évvel félre magyarázzák, és a politika a saját céljaira fogja felhasználni. A filozófus szerző olyannyira érzékeny volt, hogy 44 évesen meglátott az utcán egy lovat, amit vernek, és szó szerint beleőrült: 1900-ban egy diliházban halt meg. Tehát ő azt a szót nem olyannak szánta, hogy egyik ember fontosabb a másiknál, hanem hogy minden nap több akar lenni emberileg, szellemileg, mint volt előző nap. Lejön a hegyről, és imigyen szól a néphez: fejődjetek gondolataitokban, ne a zsebetek mélységében; pallérozzátok az ízléseteket (ez az én sommázásom, melyben végre visszavezetem a saját gondolataimat is a kiinduló ponthoz). Aztán az N.-t sok évtizeddel túlélő húga ezt eladta Hitlernek, aki az übermensch szót véres kontextusba helyezte. Imigyen tudja a politika eltorzítani a gondolatot. Még mi is úgy tanultuk Kéri tanár úrtól a főiskolán, hogy N. a náci ideológia megalkotója volt. Oké, abban a korban a hatalom elvárása volt eltorzítani, ezzel szemben Lukács György politikai szerepéből kimosni a vért. De még ma is vannak Lukács tanítványok, többük napi közszereplő, a pénteki ÉS-ben is olvastam H. Á. cikkét. A régi haverom, a Bán Cinci pedig szintén több helyen hivatkozik az ÉS-beli nekrológjában Lukácsra. Tehát, sommázva (nem vagyok történész, csak az igazságérzetem lázad a kettős mérce ellen) a volt Lenin-fiú Lukács rehabilitálva van. Pedig ő bizonyítottan embert is ölt, míg N. egyetlen szavát felhasználta egy gyilkos párt, mégis ő viseli a kabátlopás stigmáját. És megint csak a kívülállásom távolságára hivatkozva (mert úgy néha pontosabban látni a dolgokat): a magát balliberálisnak valló, amúgy iszonyú rendes és okos emberek is hajlamosak a kettős mércére, e tekintetben még néha elvakultabban, mint a jobboldaliak. (No, most lehet engem köpködni, meg sárral dobálni, még csak fekete esernyőm sincs, amivel a korrupt Demszkyt védték meg a záptojások ellen.) nfl
