Riportok a kanadai vadonból

G I C C S? vagy csak az akarat diadala. Több kedves ismerősöm véleményezte a megnyitót, voltak fröcsögők, higgadtak vagy szellemesek; azon kimondottam jót derültem, aki hiányolta Benke Laci bácsit, hogy vágott volna le élőben egy disznót, az igazán magyaros lett volna (bár a magyarkodással nem vádolható ATV nem biztos, hogy kiadta volna Laci bácsit egy ilyen műsornak). Aki a hírhedt náci propagandafilmhez hasonlította, azt kicsit erősnek és gonosznak érzem, még ha találni is analógiát a dolog monumentális voltában- - - de hát ezt egy olyan filmrendező rendezte, aki operafilmmel lett ismert, és az operát én oly módon tartom teátrálisnak, ami SZÁMOMRA émelygést okoz (pedig amúgy a magyar színházon sokszor pont a jófajta teatralitást kérem számon, amit a románok például anyanyelvi szinten tudnak). Egy ilyen megnyitót, gondolom, nem lehet Tarr Bélásan elképzelni, vagy más, kevésbé zseniális rendező, roncsolt-fekete-fehér filmjében, amire tizenöt évvel ezelőtt még díjakat osztottak a Filmszemén, miközben Tarr egyik korai filmjét, a Kárhozatot alig vették észre, pedig még ha leszámítom a személyes elfogultságomat azzal a filmmel kapcsolatban, akkor is azt gondolom, hogy az a nyolcvanas évek egyik legjobb filmje volt. Messze kalandoztam a kiindulásomtól, vissza hát: aki levonja ebből az ab ovo ellenszenvét a kormánnyal és Káellel szemben, és megnéz hasonló rendezvényeket Hollywoodban vagy bárhol, láthatja, hogy ilyenkor a rendező a közízlés alá céloz kábé két fokkal, hogy milliókat találjon el érzelmileg, s hogy ez a jó ízléstől milyen messze van? nézze meg, hogy az Elfújta a szél és a Titanic hány Oscart kapott. nfl