A GÖRÖG SZIGETEKEN. Pontosan 36 évvel ezelőtt, egy júliusi napon, amikor letöltve a rendes katonaidőt, kiléptem a belgrádi kaszárnya kapuján, ahol a legszakszerűbb kiképzést kaptam emberölésből, s hogy mennyire azt, bizonyította ama tény, hogy alig tíz év múlva a katonatársaim az ott tanult ismereteket jól kamatoztathatták a délszláv háborúban. Szóval, kiléptem a kapun, és már ott várt egy kocsi, benne az öcsém és a barátom, és onnan rögtön utazunk Athénbe, majd Pireuszon hajóra szállva Mikonosz szigetére, amit úgy reklámozták annak idején, hogy „island of free love” És mire van szüksége egy katonaságból frissen szabadult faszinak? Hát erre. Megérkezve, másnap áthajóztunk egy másik a kis görög szigete, ami az antik világ egyik központja volt, Délosz a neve, ott született Zeusz egyik fia, Ártemisz, amúgy őt tartja a mitológia a vadászat istenének. Erre a szigetre nem csak a görögök, de a rómaiak és a karthágóiak is bevásárolni jártak az időszámításunk előtti évszázadokban. Ott volt ugyanis a kor legnagyobb piaca: az egzotikus fűszerektől a színes bőrű rabszolgákig mindent ott adtak-vettek, egészen a Krisztus előtti 69-ig – mily EROTIKUS szám, ahogy egyik számjegy feje a másik ágyékához közelít – szóval ebben az évben Pompejusz felgyújtatta a szigetet, mert így akarta elejét venni, hogy nagy vetélytárs, Julius Cézár helyzeti előnyhöz jusson a hatalom megszerzésében.
No, legközelebb majd a mikonoszi csajozásaimról is mesélek, s nem tolom ezt a mitológiai rizsát, mert még a végén magyar értelmiséginek néztek, aztán éghet a pofám. nfl
