Riportok a kanadai vadonból

L E G É N Y B Ú C S Ú. Az esküvő előtti estén, a rockzenekari barátaimmal legénybúcsút tartottunk. Ezzel egyidőben, Amanda a barátnőivel vágott neki az éjszakának. Nem is találkoztunk, és ez így volt jól; leszek vele eleget. Először egy pub bárpultjánál ültünk, csipszet és mogyorót ropogtattunk és nagyokat röhögtünk. Utána átmentünk az éttermi részbe, nagydarab véres bélszíneket ettünk, utána testes vörösbort ittunk, és egy-két füves cigivel zártuk a búcsúestet. Amúgy, hagyományos köcsmatöltelékként, nem voltam híve a drogoknak, de most elvettem a cigit, amit a haverok körbeadtak. Ők már eléggé be voltak állva, én is kezdtem belesüppedni az eufóriába. A hangszóróból a Stonestól szólt az Angie, de más szöveggel hallottam, s ez jót tett a dalnak. Jót röhögtem ezen a másik szövegen, ami a fű a fejemben költött. Mennyivel jobb így, mint amit Keith és Mick vizionált, ugyanilyen állapotban. Közben azt a három csajt figyeltem, akik magukban táncoltak ott középen, egy üszőbornyú kecsességével riszálták seggüket a hangszóróból áradó zenére. Roma csajok voltak, kövérek, magas sarkú cipőt és leopárdmintás latexet viseltek, ami úgy tapadt a vastag testükre, mint hurkára a bőre. Öt percig csörögtek előttünk, amire rájöttek, hogy nem mutatunk érdeklődést feléjük, s elhúztak valamerre. (nfl, ÚT  A  TÜKÖR  MÁSIK  OLDALÁRA, részlet)