SZÍN ÉS JÁTÉK. Az ember lételeme a játék. Nézd meg a gyereket, már ő is tudja, amit a nagyeszűek nem, hogy a játék fontosabb minden más munkánál. Mert a játék munka is, és a munka is játék annak, aki szereti a munkajátékot. És a játék értelme nem a játékban magában van, hanem abban, hogy mennyire értékes az, amit a játékban kockára teszünk. A SZERENCSEJÁTÉKNAK IS CSAK AKKOR VAN ÉRTELME, HA TÉTJE VAN. (Már említettem, hogy amikor a Nádas Temetését csináltunk a Nánai azt írta a Színházban, hogy ennek az előadásnak végre TÉTJE VAN.) A fociban és más labdajátékokban a gólarány, vagy a gólok aránya határozza meg a játék értelmét, persze csak ha jóhiszeműek vagyunk, és nem gondolunk a bundára, amiben még a FIFA felső veszetése is gyanúba keveredett. Ha az anyagi hasznot nem számítjuk, a focistának elegendő tét a vereség megaláztatása. Vagy a győzelem dicsősége, mert az ember egy hiú állat, és jobban szeret nyerni, mint veszíteni. De akár a szerencsét, akár az érdemeket tesszük kockára, az végül a viszályban teljesedi ki, mert a viszály is játék. Ezt hívhatjuk úgy is, hogy drámai konfliktus. Erre viszályjátékra épül a színházművészet is.
A dzsentri korban, a kártyapartiban a vagyonát tette fel a játékos, s ha elvesztette, főbe lőtte magát, tehát a tét ott is az ember élete volt. Pedig ott is a szerencse döntött, mert ha az ember, csalásra való elemi hajlamát nem vesszük figyelembe, és ha már másodszor vagyunk indokolatlanul jóhiszeműek az emberi természettel kapcsolatban, akkor a kártyajárást a szerencse mozgatja. Ahogy a vadászat sikere is csak jó szerencse, semmi egyéb. A vadászat is játék, s a tét a gyilkolás öröme, és egy vad halála. nfl
