Na de milyen az őz? GARACZI LÁSZLÓ egyik kisprózájában ír erről. Nem rossz ez a novella, szintén a 2012-es Körképben olvastam tegnap, csak aki őzről ír, vegye magának a fáradságot megnézni, hogy is néz ki egy őz. Mert amit ő leírt, az egy az egyben a dél-afrikai vándorantilop, a fekete csíkkal az oldalán, fehér hassal- - - keresztezve a dámmal, merthogy Garaczi őzének pöttyös a háta, no jó, gida korába olyan az őz is, de ez nem gida. Az már nekem abszolút renden van, hogy ez az dám-antilop-őz átváltozik órássünné. Ez már tetszik, mert szép szürreális kép. Csak tudni kellene, hogy mihez képest lesz órássün. MIBŐL lesz az. Oké, ez csak nekem csípi a szemem, aki vadászírói szubkultúrából pofátlankodtam a nagyeszű írók közé, és különben is sértett – mondod talán te – merthogy az irodalmi kánon nem vesz róla tudomást, mely magyar kortárs irodalmi kánon olyan betegesen belterjes, mint az anyával való fajtalankodásból született gyerek.
És most már elvonatkoztatva a fentektől: nemrég jártam egy kiadó szerkesztőjénél, aki azt mondta, nem lát bennem ÜZLETI lehetőséget, nem vagyok már fiatal; és összeszorított szájjal mosolygott, és megértő arcot próbált vágni, azt a mosolyt, amit a katalógusokban, a férfi-manökeneken látni, ami annyit tesz: megértelek, nekem is nagyon fáj, de valójában szarok rád. Üzleti lehetőség, ugye. Ezért gyártunk reklámfilmeket, mert az ületi világ tízmilliárdokat költ reklámfilmekre, azt bedobják a szappanoperákat megszakító szünetekbe, mely szüneteket a lakosság általában hugyozással tölt el. Színházi előadásokat csinálunk, hogy a bemutatóra megjelenő lakosság bemutathassa egymásnak a tavaszi kollekciót. Könyveket írunk, mert naivan azt hisszük, hogy azt nem ületi megfontolók ítélik meg.
Ilyen pillanatokban jut eszembe, hogy felhívom a volt vadászirodalmi főszerkesztőt, mert ő mindig higgadt és bölcs tanácsokat ad, aztán elhessegetem a gondolatot, inkább ismét posztolok egy szidalmi jegyzetet. És bár nem szoktam piktogramokkal kiegészíteni, ide illene egy kis sárga pofa, lefelé görbülő szájjal, és várni, hogy mit kommentelnek a követőim. Sok száz virtuális barátom közül egy sem kérdezi meg, mi bajom, persze kölcsönös, engem sem érdekel, mi van velük. A magányban az a legjobb, hogy biztonságos konstrukció, a magány nem roppanhat össze, hiszen örök.
Na, hát ennyit mára. A fenti kekeckedésem dacára mondom: olvassátok el az elmúlt évek Körképeiben megjelenő kisprózákat. Vannak közte jók is, mint a tegnap említett Cserna-Szabó is. nfl
