HTML

Riportok a kanadai vadonból

Friss topikok

  • Lusuka: Nagyszerű pénzkereseti lehetőségek, fotózással, forditással, sorozat és kép feltöltéssel, facebook... (2018.07.05. 23:36)
  • Tuco Ramirez: Azt tudom erre mondani, amit a Vörös Rébék mondott Pörge Daninak: Kár! Kár! Kár! (2017.11.07. 14:53)
  • Tuco Ramirez: Most nagyapa vagy nagybácsi? Több bejegyzésben is keveredik a kettő. Vagy arrafelé így is úgy is m... (2016.07.20. 14:47)
  • Világnézet Netes Napló: Tigáz. Van még magyar ember, aki ezt a céget kedveli és nem utálja? A mi történetünk itt van leírv... (2014.08.16. 07:31) Gáz van tigáz
  • LukeSkywalker: Ez sem jó. Helyesen: Child in Time (2014.07.24. 10:58) Helyesen: Child in Thime

Linkblog

2017.03.22. 09:30 calvero56

Ő R Ü L E T, hogy az Alinda milyen pontosan és okosan kérdez. A ma hajnali ismétlésben Ungváry Krisztián volt a vendég, aki sípolni jár a tüntetésekre, ahol – hangsúlyozom, igen helytelenül! – időnként megverik. És vérző fejjel fújja tovább a sípot – és ezért is tisztelem - - - mert magam vérző lélekkel is fújom a „sípot” ma is – a billentyűzeten. De én nem úgy fújom, mint ez a remek történész, és nem is úgy, mint az a kékharisnya csaj a Titanic című mézes-taknyos filmben, aki nem engedte föl arra a kétszemélyes deszkára a pasiját, inkább sípolt, hogy ő életben maradjon. Én nem járok tüntetésre, utoljára a rendszerváltás előtt voltam. Sípolni meg nem szoktam. 2006-ban mégis meglőtték gumival a kezemet a rendőrök. És még ma is vérzik, valahányszor ez a dátum eszembe jut, mint Bárczi Benő sebe, amikor megjelenik a gyilkos. Nem a kezem vérzik, hanem ott belül. (Erre mai jegyzetemben még harmadszor is visszatérek.)

Őrület, hogy mennyire bírom ezt a Puzsért is. A múlt heti Sznobjektívben a rendszerváltás utáni legnagyobb 10 bűnt sorolta fel – már nem először – ugyanazt a tízet mondta, amit magam is a leggenyesebb tíz bűnnek gondolom a rendszerváltás utáni korszakban. Őrület belegondolni, mennyi minden másként történik az életemben, ha nincs a 2004. december 5., és a 2006. október 23. közötti háborús állapot. Értem ezen azt a belső háborúságomat is, amit kiváltott az első dátum, s amely tetőzött a másodikkal. Nem tudom mi, de valami más lennék, mint ami most vagyok. Az a kimondhatatlanul elmebeteg zűrzavar után már nem lehetett úgy tekinteni a társadalomra, és annak piramiscsúcsán lévő hatalmi elitre, mint valami megkérdőjelezhetetlen dologra, mert már tudtuk, hogy az csak egy kupleráj. És ha nincs az első dátum, és nem kapunk oly sokan sebet mint határon túliak, akkor minden másképp alakul az életemben. Akkor a Nemzeti Színház buliján, hajnalban, Schlangerrel sörözve nem borul el az agyam, s  nem rikoltom a világ szemébe, hogy (minden) határon túli vagyok, ide lőjetek, ti gazemberek. (A következő évben lőttek is: visszautalok az első bekezdésre.) Ha ez másképp történik akkor- - -akkor Alföldi nem kezd el cseszegetni a Stuart első próbájától kezdve a főpróbákon történt kiborulásomig (úgy látszik, a határon túliak csípik a szemét, mert egy felvidéki fiatal kollégámat is ugyanígy cseszegette, abban a próbafolyamatban- - - ki nem hatalmazott fel, hogy kiadjam a nevét, de ha olvassa a jegyzetem, igazolhat engem). Mert Alföldi nem a színészt nézte bennem, hanem hogy nem vagyok gyéef híve. Erre mondtam a múltkor, hogy ő ugyanúgy eszement tehetséges, és eszement elfogult, mint a Szami, csak a másik oldalon . Ma már minden oldal felé ellenzéki vagyok, tehát ezt a mondatot minden irányba tudom fordítani. Ha végső mérleget fogok készíteni, azt hiszem, el kell ismernem, hogy bár ez az időszak nekem sokat ártott, de egy valamiben használt is. Hogy az elmúlt évtizedben végig tudtam olvasni a világirodalmat, a klasszikust, a magyar kortársat, s társuk lehettem a fentieknek abban, hogy az utolsó négy évemben meg tudtam alkotni az írói életművemet. Ez volt az egyetlen igazi tanulási folyamat életemben, már ami a könyvből tanulást illeti. Világszemléletet adott, amolyan dolgokat megkérdőjelező szemléletet, amivel valószínűleg nem rendelkeznék, ha normális polgári életet éltem volna. Amitől igazán megváltoztam, az nem is annyira a sok írás és olvasás volt, hanem inkább az életem halálra szánt céltalansága. Ebből tanultam a legtöbbet. nfl

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kanadaivadon.blog.hu/api/trackback/id/tr5812361103

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása