– FIGYELEM, A NYUGALOM MEGZVARÁSÁRA alkalmas hír következik, kapcsoljuk a helyszínt. – A megosztott képernyő másik felén egy fiatal lány vár, hogy a műholdról elérjen hozzá a hang, majd beszél. – A prostituáltat tegnap gyilkolták meg. A szomszédokkal azt mondták, délben még látták lányt bejönni a házba, tehát valószínűleg este ölhették meg, a tűzijáték alatt. A rendőrség nem adott ki hivatalos közleményt, de egy meg nem erősített hírforrás szerint valami sátánista gyilkosság lehet az eset hátterében, mert a prostituáltat meztelenül, a falra kiszögezve találták meg holtan.
Most a lány egy járókelőt szólít meg, aki felváltva néz a lányra és a kamerába, arról számol be, hogy látásból ismerte a lányt, nem tud semmit a történtekről, legfeljebb annyit, hogy a lánynak gyakran voltak férfi vendégei, mondta is a szomszédjának a másodikr- - -
– Köszönjük, ennyit a helyszínről, a szó a stúdióé. (Kép el.) Köszönjük, Gerda. A Duna-parti épületet, ahol a bűncselekmény történt, hosszabban is megnézhetik a www.kormanyteve.hu web-oldalunkon. Most stúdióbeszélgetést hallhatnak Varjú Ferenc kiminál-pszichológussal az esetről, és a Boszorkányszombat című halottlátó műsorunk médiumával. Maradjanak velünk, jövünk vissza a reklám után: „Vizelési gondok, használjon Gesztesi-féle- - -”
Ő csatornát vált, szörfözik, aztán vissza a kormánypárti csatornára, ahol beszámolnak a növekedő GDP-ről, majd a kép visszavág a kis asztalhoz, ahol a kriminál-pszichológus műsorvezetővel beszélget:
– A riporter lány igen téved, ha azt hiszi, hogy kizárható a sátánista indíték, mert hazánkban igenis vannak vudu-szeánszokon elkövetett gyilkosságok, hiszen a társadalomban felgyülemlett feszültség igen kiszámíthatatlan, és a.
Ő kikapcsolja a tévét. Nézi a patkányszürke képernyőt. Feláll a karosszékből, odamegy a tükörhöz, fésülködni kezd. Megáll a kezében a fésű: „Milyen érdekes szakálla volt annak a fószernak, akit a riporter lány mögött láttam! Valami nyomozóféle lehetett, bár nem annak látszott.” Valahonnan ismerős neki, nem tudja hova tenni, nem tanár, nem is szomszéd, nem ismerős, mégis valahonnan ismerős a szakálla, az arca. Olyan a szakálla, mint egy IRA-terroristának. Az ő nagybácsija is ilyen szakállat viselt, de aztán leborotválta, annyira megelégelte, hogy mindenki IRA-terroristának csúfolta. Pedig a nagybácsi igazi hazafi volt, megesküdött volna, hogy a nemzetvezetőnél jobb elnök még nem élt, s hogy a külföldiek mind gazemberek. Igaz, adót nem fizetett, és a villamoson is gyakran elbliccelte a lyukasztást, ha csak egy kis esélye is volt, hogy ezt büntetlenül megteheti. Aztán a nagybácsi egy merész fordulattal liberális lett. És még aznap a bányatóban megfürdetett egy konzervatív jelöltet, akiről úgy tudta, hogy nem tud úszni. De a jelölt mégsem fulladt vízbe, cseszegették is utána a nagybácsit, hogy mért nem egy kanál vízbe fojtotta, ha tuti sikert akart. Akkoriban ilyen komolyan vették a politizálást. Hetekkel a választások előtt egyik oldalon elkezdték érlelni a záptojásokat, és félre tenni a rohadó paradicsomot. A másik oldalon pedig elkészíteni a fekete esernyőket, hogy megvédhessék magukat a feléjük repülő záptojás- és paradicsom bombáktól. Aztán fordult a játék, és ezek vittek magukkal esernyőt, mert az a hír járta, hogy aznap barna eső fog esni.
Egy darabig még ezen mereng, majd folytatja a fésülködést. Megillatosítja a haját, elteszi a fésűt, bezárja a szobát. Elindul a belváros felé. Nézi a kirakatokban a halott kirakatbábúkat, aztán bemegy egy moziba, és megnézi a Ponyvaregényt. Sokszor látta már, minden évben legalább egyszer, előre tudja a mondatokat. Mondja is előre, amíg rá nem szól egy mögötte ülő néző. Akkor elhallgat, pillanatra visszafordul a mögötte ülőre, bocs, mondja, majd előrenéz. Most már hallgat. De két perc múlva ismét hátrafordul.
„Hol láttam ezt az arcot? Ezt a szakállat.” L I B A B Ő R (részlet, 21.-22. oldal)
Holnap 9-től a másik szálat bontom ki. nfl
