NOmentum. Szeretnék hinni bennük, de nehezemre esik. Mert már világos, hogy ők is politikusok, csak még nem a nagyragadozók alfajából. Még csak kis csirkefogó galambász héják. Hogy szadesz reinkarnációk, azt nem tudom, de sok mindenben hasonlítanak a kölyök-fideszre is. Ezért még szimpatikusak, mert még majdnem gyerekek. És még mindig kevesebbet kockáztat az ember, ha gyereket szeret meg, mert egy gyerek mégsem tud olyan görény lenni, mint az apja. Csak amikor megnő. Ahogy a Tragédiában mondottam volt, Luciferként, anno: „Nem Messiás-é minden újszülött? S csak később válik a szokott pimasszá” No, hát én nem írtam alá nekik, bár az olimpiánál csak egy púp hiányzott volna a hátamra. Nehéz is lett volna innen a juhszélről bekerülni a pultjaikhoz, de drukkoltam nekik, hogy meglegyen a kellő aláírás. És nem ők az „álomgyilkosok”. A Fidesz a legnagyobb álomgyilkos, mert sokunk annak idején bennük látta a tisztaságot, s lettek ugyanolyan mocskosak, mint bármelyik más politikai elődjük, Caliguláig visszamenőleg. Ezt az álmot gyilkoltátok meg, úgyhogy csak pofa sutba, Orbánkám, ezekkel a szentimentális szavakkal, miközben minden megszólalásod kezdi felvenni a régi téeszelnökök gőgjét és cinizmusát. És pocsék színész vagy, öreg. Ahogy a falrament felszólalásodban dagályoskodtál, majd hirtelen ítélkeztél, majd ahogy a kéztördelő típust hoztad, hát arra Horvai Mester azt mondta volna: kettes alá. Pedig 27 évvel ezelőtt úgy adtátok el a szabadság ígéretét, mint a pult alól a zugárut, miközben csak annyira lettünk szabadok, mint a kísérleti patkányok. Álomrablók vagytok, mert azt az illúziót loptátok el, hogy a politika tényleg lehet másmilyen is. Ezzel tettetek reménytelenné egy egész népet, országot, értelmiséget. Ahogy hallgattam a pár nappal ezelőtti beszéded, először olyan csehovi ásításroham jött rám, hogy majdnem kiugrott az állkapcám. Bármiféle unalommérő berendezésen alaposan kilendült volna a mutató – az unalo-méter kimagaslóan magas értéket mért volna. Minden szavad mögött az volt, hogy megpróbáltad olyasvalakinek tettetni magad, amilyen egyáltalán nem vagy. Amikor pedig az a pasi, aki negyedszázaddal ezelőtt természetes hadarással olvasta fel a koporsók mellett a szöveget, most a beszédíró lebutított szavait tanárbácsis tagolással röfögi el, akkor- - - Némán előre-hátra billegtem a széken, a fejemet fogtam, szemem és szám tágra nyílt Edvard Munch SIKOLYának egészen elfogadható utánzataként.
A tegnapi híradóban bejelentették, hogy a Momentum politikai pártként színre lép. De csak legyintek, káromkodok vagy fütyörészek, miként teszi ezt a népesség nagy hányada. És hány ide, hány oda. Undorában. Ahogy a költő mondja: új rablói vannak anyádnak. Vagy valami hasonló. (Jut eszembe a mai hír, hogy a dopmen is belép a politikába. Így még hitelesebben szól majd a szájából a „Lopni, megyünk lopni” című közismert rap-száma.) Ha majd a közös öngyilkossághoz gyűjt aláírások, abban a momentumban ott leszek a pultjuknál, és már a kötelet is a nyakamban viszem, nyakkendő helyett. (Ezt az ötletet egyébként Krlezsa darabból vettem, ami Spiró Gyuri fordított le remekül, Szentistván napi búcsú a címe; nem tudom mért nem játsszák, hiszen remekmű.) Szóval, időszerű egy kollektív öngyilkosság, amibe beletaszítottak minket. S majd mi fekszünk abban a hatodik koporsóban, amiről ez a ravasz és álszent, egykori szakállas srác szavalt, amikor még forradalmárnak hazudta magát. És hogy ki lökött minket bele a hatodik koporsóba? A megfejtők között egy korsót és egy köcsögöt sorsolunk ki, utóbbit a szegedi Csillagból, ahova kívánom utalni az egész politikai elitet. nfl
