Riportok a kanadai vadonból

MORCSÁNYI –  Alindánál.  Ami a műsorban elhangzott, látatlanból is tudható: a Testről és lélekről egy remek film, és Géza jó benne. Mert a kamerát nem annyira a színészet érdekli, mint inkább a személyiség, és abból M.-nak nagy jutott. E helyt néhány személyes élményt mondok M.-ról. Először a Nádas Péter Temetésének pesti vendégjátéka után találkoztunk, a volt osztálytársam, Bán Jani mutatott be neki, aki a legelső Nádas ősbemutató főszerepét játszotta, és a Takarításban M. volt a dramaturg. A mi előadásunkat Gaál Erzsi rendezte, és ma is sérelmezem, hogy Nádas nem jött el a bemutatóra, és egyetlen pesti előadásra se. Gőgnek tartottam – gondolom, helytelenül – de ma is személyemben sért mindenféle értelmiségi gőg. 1988-ban azt mondani egy színpadon, hogy: „Október volt, és lőttek” már nem jelentett forradalmiságot, de amikor kimondtam, úgy éreztem, hogy belerúgok egy bádogajtóba. Amikor ezt kimondtam a Thália színpadán, több gyáva zsírpacák felállt a nézőtéren, és kiment, jelezve, hogy ők ott sem voltak. A mászárostamás színikritikus, például. De Morcsányi nem állt fel, és nem ment el. Hiszen ő még a Kiszből is ki mert lépni, abban a korban, amikor még ez következményekkel járt. A következő személyes élményem M.-val a Vígbeli Revizorhoz kötődik, aminek Ő volt a dramaturgja, én meg a kereskedőt játszottam. (Miskolcon ugyanebben a darabban Oszipot is – arra kaptam a társulattól második Év Színésze díjat –, és amikor a Víg egyik előadására  nem jött el a Jordánt, azt akarták, hogy ugorjak be helyette „merthogy te már játszottad ezt a szerepet”, mondták. „Igen, csakhogy tíz évvel ezelőtt, egy másik fordításban”, mondtam, és beintettem nekik. Zárójel bezárva.) A harmadig személyes élményem M.-val a színészregényem kötődik. Amikor nyolc évvel ezelőtt befejeztem az első, már rég eldobott változatát, elvittem a Magvetőbe, és M. azt mondta, hogy egy hónap múlva szól. És napra pontosan egy hónap múlva csöngött a telefonom, és M. azt mondta: ez MÉG nem az ő könyvük. A visszahívást, és szavatartást én mindennél jobban becsülöm, annak hiányát pedig megvetem. Jelzem, azóta sokszor küldtem el az öt különböző regényem kéziratát különböző kiadókba, és telefonon egyikük sem hívott vissza, de még e-mailban is csak néhányan válaszoltak valami nyeglét, és itt visszautalnék a fent említett értelmiségi gőgre. (De ha ezt a sérelmemet, és a Béres Attila vélelmezett gyávaságát még egy jegyzetemben felhánytorgatom, nyugodtan hívjatok mentőt, mert akkor fájdalmamban megőrültem.) nfl